Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tomka Béla: Európa társadalomtörténete a 20. században (Ism.: Kaposi Zoltán)

226 TÖRTÉNETI IRODALOM urbanizációs folyamatok ellenpontozásaként a falu, a falusi életmód fennmaradásának bemutatása, ami egyben egy nagyon fontos, sok generációt megélt európai társadalmi sajátosság. Tudjuk persze, hogy nem lehet mindenre kiterjedő részletes szintézist készíteni, a fenti kérdések viszont nyilván olyanok, amelyek a későbbiek folyamán bővíthetik ezt vagy más alkotásokat. A kötet szerkezete nagyjából arányos terjedelmű fejezetekből áll, bár itt egy kicsit talán túlzottnak érezhetjük a népességről és annak szerkezetéről írt összesen 100 oldalt (3-4. fejezet); ugyanakkor talán kicsit rövidnek a társadalom politikai rendszeréről írtakat (9. fejezet). A szerző jó érzékkel tudta az egyes nagyobb tematikai egységekhez tartozó szakmai (szakirodalmi, statisztikai stb.) információkat csoportosítani. Néha azonban úgy érzem, hogy nem biztos, hogy az egyes alfejezetek beillesztését illetően jól döntött. Természetszerűleg nagyon sok olyan kisebb-nagyobb fejezet van a műben, aminek helye több tematikai egységben is elképzelhető. így például nem biztos, hogy a szakszervezetekről szóló terjedelmes alfejezetnek a gazdasági növekedés után kell következnie, sokkal inkább érezném a helyét relevánsnak a politikai szerveződésekről vagy a társadalmi horizontális szerveződésű közösségek között még akkor is, ha a nyugati szakszervezetek egyik legfontosabb sajátossága közismerten a bérharc volt. Egy jól megírt, átfogó jellegű társadalomtörténeti alkotás igen széles körű ismereteket igényel. A könyvnek lenyűgöző a szakirodalmi és statisztikai adatbázisa. Minden egyes nagyobb témakörhöz egyaránt megtalálhatunk régi és friss szakmai alkotásokat. Mivel Európáról van szó, így nem véletlen, hogy a kötet alapvető bázisát képező alkotások is döntően idegen nyelvűek. Természetesen a hivatkozásokból, az idézettségből világosan kiderül, hogy melyek azok a szakmai alkotások, amelyek leginkább befolyásolták a szerző gondolkodását, s a dolgozat szerkezeti felépítését, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a jó minőségű külföldi alkotások vezérfonalat jelenthetnek mind tematikájukat, mind metodológiájukat illetően. Ugyanez vonatkozik a statisztikai bázisra is, hiszen például nagyjából egyetértés van abban, hogy a sokfajta történeti statisztika közül az Angus Maddison-féle alkotás ma az egyik legelfogadottabb (és ezért a legtöbbet idézett) statisztikai adatbázis, így annak adatait mindenképpen relevánsnak lehet tartani még akkor is, ha néha Közép-Európára vagy éppen Magyarországra nézve lehetne pontosabb is. Igen széles körű a hazai szakirodalmi anyag is, amelyben a könyvektől a szaktanulmányokig, a konferenciaanyagokig sok miden megtalálható. Természetesen az egyes témakörökhöz kapcsolódóan minden szakirodalmi bázist lehet szélesíteni. Ez ügyben a könyv méretéből fakadó probléma (általában minden, hosszabb idő alatt létrehozott munkánál előfordul), hogy már a feldolgozás alatt jelennek meg friss adatok -így például a könyvben a 2000 utáni folyamatok kapcsán is lehetett volna támaszkodni az évente kiadott OECD vagy EU ténykönyvekre. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a szerző az európai társadalomtörténetet illetően hatalmas tudással és átfogó ismeretekkel rendelkezik; szintézisében a társadalomtörténeti ismereteit kiválóan kombinálja és ötvözi más diszciplínák eredményeivel. A kötet nagyon fontos sajátossága a feldolgozás során követett módszertan. Tomka Béla nagyon helyeslendő módon azt írja, hogy „A vizsgálat tematikáját illetően a társadalomtörténet szektorális felfogása jelentkezik a könyvben", vagyis nem akarja Európa 20. századi történetét bemutatni a társadalomtörténeten keresztül, hanem a társadalom területeinek elemzését kívánja nyújtani. A felfogás azért szimpatikus, mert kihangsúlyozza a diszciplína immanenciáját, miszerint igenis elválasztható a társadalomtörténet más szaktudományoktól, s így olyan tudományággal foglalkozik, amelynek vannak belső releváns meghatározói. Az egyes fejezetek logikáját vizsgálva látható, hogy nagyjából egységes módszert alkalmaz a szerző. Ennek során először bemutatja a témakör általános jellemzőit s a vizsgálat legfontosabb egységeit; azt követően általában kronológiai szempontból elemzi a társadalmi jelenség változásait, amelyben megpróbál rámutatni az okokra. Ezt követően sokszor megfogalmazza az addigiak kapcsán felmerülő szakirodalmi véleményeket, egyben azok kritikáját is adva, amennyiben az szükségesnek látszik. Néhány esetben ezek egy kicsit talán eltúlzott méretűre, egy-két esetben igen hosszúra sikeredett ismertetésekké váltak, mint ahogyan például a gazdasági fejezetben a Douglass C. North intézményi elképzeléséről szóló fejezetben az előtűnik. S végül nagyon fontos elem az, hogy az általában az 1980-90-es évekig tartó elemzésen túllépve a fejezetek tartalmaznak egy olyan kitekintést is, amely már az addig leírtaknak a mai korszakban látható módosulásait adja, vagyis az utóbbi mintegy 20 éves korszak társadalmi mozgásait is próbálja bemutatni. Ez egy nagyon fontos momentum még akkor is, ha ezekről a kitekintésekről, vagyis a mai folyamatokról nyilván sokszor be fog bizonyosodni, hogy nem feltétlenül arra megy a világ. Azt gondolom, hogy a történelemtudomány hosszú távú fennmaradása és eredményessége mindenképpen feltételezi, hogy a vizsgálati időben közelítsen a mai világhoz, a mai gondolkodáshoz, s a múlt anyagának elemzéséből a mának szóló valós, követ-