Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tomka Béla: Európa társadalomtörténete a 20. században (Ism.: Kaposi Zoltán)

227 TÖRTÉNETI IRODALOM hető alternatívákat vázoljon fel. Az egyes nagyobb témakörök kapcsán a szerzőnek meg kell küzdenie azzal, hogy társadalom fejlődését illetően nincs egységes Európa, s a kontinens egyes népességeinek fejlődése — gyakran politikai kényszerek miatt — a konvergencia helyett divergens jegyeket mutat. Nem véletlen, hogy sokszor meg kellett törni a nyugati társadalomra épülő bemutatást a közép-kelet-európai fejlődés bemutatásával (leggyakrabban persze a kommunista időszakokra vonatkozóan), mivel olyan nagyok voltak egy-egy részterület kapcsán a különbségek, hogy azt a kiválasztott szempont alapján nehezen lehetett volna egyben kezelni. A szerző arra tesz eredményes kísérletet, hogy a rövid 20. század társadalomtörténeti változásait alapvetően flow-modellben ábrázolja, hiszen vizsgálat alá vont száz év bőségesen elegendő arra, hogy a kisebb-nagyobb, egymástól jól megkülönböztethető társadalmi változásokat már lehessen érzékelni. (Természetesen azok a folyamatok, amelyeket elemez, sokszor nem a 20, hanem a 18-19. században kezdtek kialakulni; lásd például urbanizáció, iparosodás stb.) Mivel a vizsgált térség nagyon sok ország társadalmát jelenti, így a változás bemutatásához metszeteket (struktúrákat) kellett adnia, leírnia. Ezek alapvetően a köztörténetileg is értelmezhető nagyobb korszakokhoz kapcsolódnak; ilyen például a két világháború közti állapot, az 1945-1973 közti korszak stb. Az ilyen „egyben lévő" korszakok már stock-elemzést feltételeznek, s az eltérő állapotrajzok összevetése, összehasonlítása egyben adhatja a társadalom leírható változásait. Nyilván a két eltérő megközelítést nehéz összehozni, ám a metszetek összevetése, s a struktúra körbeírása sokat segít ezen a problémán. A szerzőnek — mint minden szintézis-készítőnek — bizonyos szakmai egyszerűsítéseket kellett végrehajtania, amit mind a témarendszer, mind a rendelkezésre álló s feldolgozható szakirodalom magyaráz. Az egyik ilyen mindjárt az Európa fogalomnál adódik, amit a szerző egyszerűen földrajzi alapon oldott meg: definitive leszűkíti a teret, aminek eredményeképpen olyan, viszonylag egységben vizsgálható területet kapott, amelyben főleg a nyugati típusú és az attól néha jelentősen különböző kelet-közép-európai térség jelent meg. A szovjet-orosz terület kirekesztése persze problematikus, hiszen ráhatása a keleti blokk országaira 1945 után óriási jelentőségű volt, viszont kétségtelen, hogy a keleti nagyhatalom társadalmának vizsgáihatósága igen nehézkesen lenne csak megoldható. A kötet a társadalmi folyamatok változásainak megragadásánál előszeretettel támaszkodik külföldi statisztikai bázisra. A statisztikai adatok, folyamatok a szöveget megfelelően bizonyítják, bár kétségtelen, hogy a szerző nagyon ódzkodik a táblázatok és a koordináta-rendszerben ábrázolt változásokon túli kvantitatív szaktudományos elemzés módszertanától; azt gondolom, hogy még a szekunder adatok használata kapcsán is lehetőség nyílt volna néhány esetben mélyebb kvantitatív elemzésre (ez ma már a bölcsészetet hallgatók számára sem idegen). Némileg ugyanakkor problémás a sok apró adat, amely az értést és az értelmezést is nehézzé teszi (ez főleg a tankönyv-célú felhasználás esetén a tanulhatóságot ronthatja). Hasonló probléma néhol a túl részletes pártfelsorolás, az egyes országokra vonatkozó adatok közlése, a néhány fejezetben a túl sok táblázat. Nagy értéke a munkának, hogy a 20. századi európai társadalom különböző aspektusait tárgyaló fejezetekben nem látható színvonalbeli törés, ami nyilván utal a szerző elmélyedésére az egyes tudományágakban. Ez még akkor is igaz, ha a nyelvezet sokat változik a műben: egy-két fejezetben nagyon száraz és szakszerű (család és háztartás, gazdaság, urbanizáció), próbál pontos fogalmakkal dolgozni; ugyanakkor más fejezetekben elbeszélő stílusra vált át (politika, kultúra, a kommunista országokat bemutató alfejezetek, a mai idők bemutatása stb.). Ezt persze sok esetben a résztéma sajátossága is magyarázza. Természetesen a szintetizáló munkák sokszor kényszerből az elbeszélő műfajt kell, hogy válasszák, erre igen komoly európai és amerikai példák is vannak (például a gazdaságtörténeti szintézisek esetén). Mindenképpen a kötet pozitívumaként értékelhetjük, hogy a szerző természetesen tudomást vett az Európai Gazdasági Közösség (Európai Unió) kialakulásáról, létezéséről, s az uniós elképzelések társadalmi hatásairól. Ezen a területen azonban még bőven lehetett volna mit kihasználni. Néhány helyen már egészen sikerült az EU kapcsán felmerült kérdéseket bemutatni — ilyen például a regionális kapcsolatok kérdése a nyugat-európai városok bemutatásánál —, ám jó néhány fejezetben még lehetett volna lépni. Az Európai Uniót az európai népek önszerveződési intézményének tarthatjuk, amely kialakulásakor alapvetően gazdasági területen működött, ám azt is világosan lehet látni, hogy az 1980-90-es évektől, de főleg a Maastrichti Szerződés révén egyre több olyan területre gyakorol erős ráhatást, amelyek a társadalmak mindennapi életét és működését is meghatározzák. A közösségen belüli fejlődés egyre inkább az egymás felé forduló or-