Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tomka Béla: Európa társadalomtörténete a 20. században (Ism.: Kaposi Zoltán)

225 TÖRTÉNETI IRODALOM második világháború után előbb angol, később pedig német szakmai iskolák, egyesületek stb. létrejötte jelezte az igényeket. Magyarországon — egyéb kezdeményezések mellett — az 1980-as évek közepétől a Hajnal István Társadalomtörténeti Egyesület relatíve sikeres útja is világosan bizonyítja a fokozatosan erősödő érdeklődést. Érdekes ugyanakkor, hogy a 20. századi európai társadalomtörténetről magyar nyelvű, átfogó jellegű szakmai alkotás Tomka Béla könyvéig nem született a hazai történettudományban. A modern kori európai társadalommal foglalkozó hazai szakmai alkotások általában egy-egy részterületet tekintettek át, főleg egy-egy ország, vagy még annál is kisebb földrajzi egység társadalmi átalakulásáról nyújtottak összefoglalót. A feldolgozások egy másik variánsa egy adott időpont forrására elemezve próbált társadalmi struktúrát bemutatni. Gyakran előfordult, hogy a nagyobb gazdaságtörténeti összefoglalókba is bekerültek a népességgel és a társadalommal foglalkozó fejezetek, elsődlegesen azok a társadalmi aspektusok, amelyek a gazdálkodáshoz illeszkedtek (munkaerő, foglalkoztatás stb.). Ehhez hasonlóan a hazai politológiai összefoglalókban is szerepelnek többnyire vázlatos társadalomtörténeti ismertetők, de említhetnénk a nagyobb köztörténeti jellegű szak-vagy tankönyveket is. Az is fontos ugyanakkor, hogy a sokfajta megközelítés, módszer mellett mindig volt igény (nálunk és máshol is) társadalomtörténeti szintézisek létrehozására. Tomka Béla kötete hiánypótló, hiszen egy egységes, szaktudományos monográfiaként és egyetemi tankönyvként is kezelhető szintézisre nagy szükség van mind a hazai tudomány formálódása, mind a felsőoktatási gyakorlat szempontjából. Annál is inkább, mivel a kötet Európát veszi célba, amelynek része Magyarország, s ugyan a hazai 20. századi társadalomtörténetről többet tudunk, mint az európai folyamatokról, de most arra is van lehetőség, hogy a Magyarországról meglévő tudást az európai országokkal való összehasonlításban értelmezzük. A szerző is tisztában volt vállalkozása úttörő jellegével, hiszen igyekezett olyan szerkezetet kialakítani, amelybe — európai minták alapján — a társadalomtörténet legfontosabbnak ítélhető kérdéskörei belekerülhetnek. A szerzőnek is meg kellett azzal küzdenie, amivel minden, átfogó igénnyel írt alkotónak, jelesül, hogy saját témáját mennyire terjessze ki a határterületek felé, s mit emeljen át más, szintén a társadalommal foglalkozó szaktudományból (szociológia, antropológia stb.) úgy, hogy ugyanakkor a történeti kronológiai vezérfonalra felfűzött értelmezéseiben a társadalomtörténeti, s ne a szociológiai, a demográfiai vagy más elemek domináljanak. Mivel a társadalomtörténetnek, mint egy interdiszciplináris tudománynak nincs saját maga által kifejlesztett önálló módszertana, így a szerzőnek ki kellett alakítania egy olyan szerkezetet, amelyben az európai társadalom mintegy száz éves történetének különböző aspektusait vizsgálhatja. A munka szerkezete ezt világosan tükrözi: egy definíciós bevezető után foglalkozik a demográfiai-változásokkal, a család-és a háztartásszerkezeti kérdésekkel, a társadalmi rétegződéssel és mobilitással, a jóléti állam szerepével és annak mindenkori működésével, a társadalom gazdasági aspektusaival, a fogyasztás és szórakozás kérdésével, a népesség politikai szerveződésével, az urbanizációval, valamint a közösségi szerveződési folyamatok közül a kultúra, az oktatás és a vallás jelentőségével, változásaival. Ez logikusan felépített szerkezet, igen átfogó jellegű, hiszen a társadalom működésének, változásainak legtöbb területét egyértelműen érinti. A szakmai elemzéseket egy rövid szintézis zárja, amelyben a szerző megpróbálja fontosabb eredményeit leírni. Erénye a kötetnek, hogy a mű struktúráját egyfajta társadalmi rendszertannak is tekinthetjük; ugyanakkor a tematikai elrendezés iránymutató lehet hosszú távon mások hasonló munkájára is. Ebből a struktúrából ugyanakkor a recenzens hiányol néhány elemet (persze melyik könyv kapcsán ne maradna hiányérzet). Hiányzik a 20. századi nagy társadalmi szélsőségek részletes bemutatása, amit nyilván a politikai és közösségi szerveződési fejezetbe lehetett volna elhelyezni. Hiányérzetem van a demográfiai fejezetben a 20. századi tudatos népirtások társadalmi jellegzetességeinek, következményeinek elmaradása miatt (márpedig az ilyen kataklizmákból jó néhány előfordult a 20. században.). Szintén lehetett volna nagyobb teret szentelni a 21. század eleji társadalmi folyamatokat alapvetően befolyásoló „lisszaboni stratégia" részletes bemutatásának, amelynek sikeressége esetén Európa egy valóban versenyképes egységként jelenhetne meg a világgazdaság porondján annak minden következményével együtt. Az urbanizációról szóló fejezet kapcsán a kisvárosok, a kisvárosi lét elemzése maradt ki: a szerző sokat foglalkozik a nagyvárosokkal, azoknak számos vonását (térszerkezet, városépítés stb.) részletesen bemutatja, ám az európai városok és a társadalom működése szempontjából fontos közösség-és identitásőrzőként jelen lévő kisvárosok részletes elemzése elkerülte a figyelmét. Pedig ez a közép-európai térség szempontjából is nagyon fontos, hiszen például a velünk szomszédos Ausztria esetében rengeteg példa van ezen várostípus fejlődésére, dinamikus változásaira. S végül a recenzens által érzett hiányok között említhető az