Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848-1867. IV/1-2. (Ism.: Deák Ágnes)

221 TÖRTÉNETI IRODALOM rult a történeti kutatásokban, pedig ha nem külpolitikai szempontból elemezzük az Osztrák Császárság történetét, 1859 egyértelműen kulcsfontosságú esztendőnek bizonyul a birodalom 1848 utáni történetében. A vesztes háború a Szárd-Piemonti Királyság és Franciaország ellenében s a birodalmi vezetésre a korábbi években is nyomasztó súllyal nehezedő, de immáron csaknem kezelhetetlenné váló pénzügyi-államháztartási nehézségek együttesen óvatos politikai útkeresést indítottak el. A fenyegető államcsőd lehetősége, a hitelfelvételi nehézségek és a birodalom minden pontján érezhetően egyre erősödő politikai elégedetlenség nyomása alatt megindult a távolodás a centralizált, abszolút uralkodói hatalommal kormányzott birodalom-modelltől, ha mélyreható politikai változásokra akkor még nem is sokan gondoltak a birodalom politikai elitjén belül. A politikai súlyát tekintve újra megerősödő miniszteri konferencia új vezetője, az immáron ismét helyreállított miniszterelnöki poszt betöltője, Johann Bernhard Rechberg und Rothenlöwen gróf által kidolgozott kormányprogram már jelezte ezt 1859 augusztusában. Az ezt követő, hónapokig tartó bizonytalan tapogatózások után tavasszal sor került a birodalmi tanács átalakítására, Magyarországon a kerületek megszüntetésére, azaz az ország közigazgatási egységének helyreállítására, hogy néhány hónap múlva a magyar konzervatívok felé nyisson az uralkodó az októberi diploma kiadásával, amit azonban már néhány hónapon belül újabb irányváltás követett a februári pátens kibocsátásával. Születtek már természetesen alapos összefoglalások erről az időszakról, mindenekelőtt az ausztriai történetírásban. Az államjogi viták részletes elemzését adta Josef Redlich az osztrák állam- és birodalomszerveződésről írt munkájában (Das österreichische Staats- und Reichsproblem), s részletesen bemutatta Harm-Heinrich Brandt is a pénzügyekről folytatott eszmecserék nagypolitikai hátterét e periódusban (Der österreichische Neoabsolutismus. Staatsfinanzen und Politik, 1848-1860). Sőt Redlich egyes dokumentumokat is közölt, például az októberi diploma kibocsátását közvetlenül megelőző, 1860. október 16-i miniszteri konferencia ülés jegyzőkönyvét. Magyarországon mindenekelőtt Berzeviczy Albert ismertette a tárgyalt időszak legfontosabb eseményeit és politikai konfliktusait: az ún. „megerősített birodalmi tanács" vitáit és a diplomát előkészítő tárgyalásokat (Az absolutismus kora Magyarországon). Szabad György is tárgyalta mindezt előzményként a magyar alkotmányosság helyreállításának időszakát tárgyaló művében (Forradalom és kiegyezés válaszútján). Ugyancsak értékelte Hanák Péter — ha más hangsúlyokkal is — a Kiegyezés megszületését felvázoló munkájában (1867 - európai térben és időben). Mindamellett a magyar történetírás kisebb figyelmet szentelt eddig ennek a másfél évnek, ami feltehetőleg annak köszönhető, hogy ezeknek a hónapoknak a története elsősorban a magyar konzervatívok előtérbe kerülésével fonódott össze, s mindmáig adós történetírásunk e csoport 1849 utáni politikai tevékenységének részletes feldolgozásával és elemzésével. Az alapos feldolgozások ellenére a most kiadásra került minisztertanácsi jegyzökönyvek érezhető lökést adhatnak a további kutatások számára Ausztriában éppúgy, mint Magyarországon. Egyrészt a miniszteri konferencia üléseinek teljességét tárják elénk, s ahogy Maifér rámutat, ennek a testületnek s azzal együtt természetesen tanácskozásainak is megnőtt a súlya a korábbiakhoz képest a döntéshozatali mechanizmusban. Ráadásul olyan, nyomtatásban még meg nem jelent forrásokkal egészítette ki a jegyzőkönyveket kiadójuk, amelyek segítenek felvázolni a meghozott döntések születésének folyamatát. Az első kötetben sor kerül a Rechberg-kormány megalakulását előkészítő 1859. július 28.-augusztus 21. között folyó konferenciák jegyzőkönyvének, magának a kormányprogramnak, valamint Joseph Alexander Hübner báró rendőrminiszter 1859. október 19-i memorandumának a közlésére, mely utóbbi már a magyar konzervatívok programja felé való nyitást készítette elő, pillanatnyi sikertelensége ellenére. A második kötet pedig az Agenor Gohichowski belügyminiszter által a tartományok és a birodalom intézményrendszerének módosítására készített s a miniszteri konferencia által 1860. október 2-án megtárgyalt programmal, majd az abban foglaltakat nagy mértékben átíró, az októberi diploma előkészítésében fontos szerepet játszott, ún. schönbrunni tanácskozás (1860. augusztus 25-26.) jegyzőkönyveivel ismerteti meg az olvasót. Másrészt megmutatják ezek a kötetek az adott periódusban a birodalom vezetését foglalkoztató államjogi kérdések tágabb politikai kontextusát, azt, hogy milyen más politikai kérdések közegébe ágyazódtak be az ekkor folytatott viták: az államadóssági kérdés, az itáliai viszonyok és azok belpolitikai hatásai, a hivatali és oktatási nyelvhasználat, a zsidóság állampolgári jogait korlátozó rendelkezések részbeni feloldása, a Protestáns Pátens keltette hullámverés, a hivatali és oktatási nyelvhasználat problémái, a bécsi városfejlesztés kérdései mind-mind a tárgyalt hónapok