Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848-1867. IV/1-2. (Ism.: Deák Ágnes)
220 TÖRTÉNETI IRODALOM Amikor Gladstone az idősebb Cowent grófi címmel ruházta fel 1871-ben és egyúttal a Felső Házba jelöltette, akkor elismerően szólt egész élete munkájáról és persze arról, amit a Liberális Párt az északkelet-angliai régióban tett. Az ifjú Cowen ugyanebből az alkalomból szintén tisztelettel szólott apja meggyőződéséről és lelkesedéséről - hozzátéve, hogy ebben ő is osztozik. Az ifjú Joseph Cowen ugyanolyan eltökélt és szigorú volt üzletvitelében és abban, hogy vállalatai sikeresek legyenek, de ezt felfogásában is kiegészítette humanizmussal és radikális szemlélettel. Miként a fiatal Cowen apja példáján mindig hangsúlyozta is, hogy a személyi gazdagság egyúttal nagy személyi, politikai szabadságot biztosít, és ez volt a magyarázata már annak is, hogy apja miért játszhatott oly nagy szerepet Newcastle és az északkeleti régió liberálisainak és radikálisainak életében. Miként apja, ő is elfoglalt politikai pozíciókat, ez nem is állt távol tőle, ámde ha valami elveivel ütközött, akkor kész volt visszavonulni. így kettős talapzaton állhatott, a helyi, regionális radikális közösség támogatásán, ill. a családi hagyományok szerinti etikus szemléleten. Mindezt kiegészítette az új politikai irodalom, amelyet jól ismert és ami persze visszahatott gondolkodására. Cowen ifjúkorában az Edinburgh-i Egyetemen tanult, többek között művészettörténeti tárgyakat is. Amikor Cowen megkezdte egyetemi tanulmányait 1845-ben, a városban éppen túlfűtött vallási és politikai viták folytak. Cowen itt részben tutora hatására kötelezte el magát egy életre az antialkoholizmus mellett. Ez a tutor, dr. John Richie, egyébként nagy szerepet játszott a skóciai chartista mozgalomban, presbiteriánus templomában hatásos beszédekben élesen ostorozta a rabszolgaságot. Az abolicionista mozgalomnak — amely ekkor kezdett kibontakozni — ekkor Edinburgh lett az egyik szellemi központja. Cowen itt hallgathatta a brit radikálisok nagyjait és így ekkor vált ő maga is lelkes hívévé nemcsak annak, hogy az USA-ban szüntessék be a rabszolgaságot, hanem annak is, hogy ezt tegyék a világon mindenütt. Az 1860-as években jelentős anyagi támogatást adott a mozgalomnak, és a megfelelő lapoknak. Noha Joseph Cowen nem törekedett egyetemi karrierre, az egyetem különféle vitaklubjainak és szociális kiadásainak fedezéséhez ugyancsak hozzájárult. Cowen kapcsolatba került Mazzinival és fellépett az ellen, hogy a brit Belügyminisztérium cenzúrázza Mazzini levelezését és írásainak kiadását. Cowen leveleiből kiderül, hogy ő teljes szívével támogatta az olasz Risorgimento ügyét. Cowent Mazzini egy sor más európai forradalmárral is összehozta. 1847-től az ifjú Cowen lelkes ultra-radikalizmusa bizonyos aggodalmakat váltott ki szüleinél. így a rabszolgaság mellett elítélte az örökletes lordok hazai rendszerét, sőt az örökletességből származó nagybirtokok hitbizományos rendszerét, ugyanúgy, mint az „állami" egyházak rendszerét is. Nyilvánosan kijelentette, hogy a chartisták követeléseivel ért egyet, beleértve még a szociális reformokat is. Cowen bonyolult és sokféle elágazó életútjának több évtized történetét behálózó tevékenységét és ennek szövevényét sajnos terjedelmi okok miatt nem tudom hasonló részletességgel nyomon követni. Az eddigiekből azonban úgy vélem, eléggé meggyőző benyomást tudtam kelteni arról, hogy az érdeklődő olvasó kitűnően megírt könyvet vehet kézhez és sok szempontból új ismereteket kaphat a nagy-britanniai Liberális Párt, ill. a brit radikalizmus történetéről. Jemnitz János DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867 Abteilung IV: Das Ministerium Rechberg. Bd. 1. Bearbeitet und eingeleitet von Stefan Malßr. Öbv&hpt, Wien, 2003. 559 o. DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867. Abteilung IV: Das Ministerium Rechberg. Bd. 2. Bearbeitet und eingeleitet von Stefan Malßr. Öbv, Wien, 2007. 525 o. OSZTRÁK MINISZTERTANÁCSI JEGYZŐKÖNYVEK 1848-1867. IV/1-2. KÖTET Az 1849-1867 közötti időszak bécsi minisztertanácsi jegyzökönyveit kiadó nagyszabású sorozat két most tárgyalásra kerülő darabja politikai irányváltásokban, sót fordulatokban gazdag másfél esztendő, az 1859 májusa és 1860. október vége (1. köt.: 1859. máj. 19.-1860. márc. 2-3.; 2. köt.: 1860. márc. 6.-1860. okt. 16.) közötti időszakot fogja át. Ahogy azt az első kötet bevezetőjében Stefan Malfèr, a kötetek közreadója megállapítja, az 1859-es esztendő sokáig 1866 mögé szo-
