Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Allen, Joan: Joseph Cowen and Popular Radicalism on Tyneside 1829-1900 (Ism.: Jemnitz János)

218 TÖRTÉNETI IRODALOM vétség tevékenységében, illetőleg hogy milyen szerepe volt az északkelet-angliai szövetkezeti mozgalom támogatásában - anyagilag is. Cowen levelezőtársai között olyan nevek tűnnek fel, mint az ezekben az évtizedekben legbefolyásosabb John Bright, a közgazdasági irodalomban is jegyzett Jacob Halyoke, és a munkásmozgalom történetéből jól ismert vezető chartista Julian Harney, aki annak idején a híres Northern Star szerkesztője, Marx és Engels levelezőtársa volt. (V ö.: H. Haraszti Éva - Jemnitz János: Karcolatok J. Harney portréjához - levelezése alapján, Történelmi Szemle 1972. év 1-2. szám.) Cowen nemzetközi kapcsolatainál megjegyzendő, hogy levelezőpartnerei között olyan emberek nevei tűnnek fel, mint Mazzini, Garibaldi és Pjotr Kropotkin. Levelezőtársai között a brit modern munkásmozgalom egyik legnagyobb szerepet játszó pionírja, Henry M. Hyndman is. Allen forrásanyagának fontos részét képezik Cowen parlamenti felszólalásai. Tulajdonképpen parlamenti tevékenységének kiegészítő részét képezik hogy Cowen mind a Newcastle Chronicle mind a liberálisok fontos szócsövét képező Daily Chronicle hasábjain rendszeresen jelentkezett „londoni beszámolóival". A könyv és Cowen életének érdekes részét képezik azok a sorok, amelyek arról szólnak, hogy a radikálisok milyen szerepet játszottak a nevezetes 1871. évi brit vasipari sztrájk idején. Allen hangsúlyozza, hogy noha a történeti irodalom természetesen több ízben is foglalkozott a radikálisok tevékenységével, mégis jókora nagy fehér foltok maradtak fenn a tekintetben, hogy a radikálisoknak helyi, illetve regionális téren milyen volt a hatásuk, milyenek voltak a gyökereik. Az 1850-es években a Liberális Párt még nagyon széteső, egymáshoz lazán kapcsolódó helyi szervezetekre támaszkodott és így mindezeknek a szervezeteknek, s még inkább e szervezetek vezetőinek sokszor igen eltérő véleményét a párt csúcsvezetőinek gondosan számításba kellett venniük. Ilyen összefüggésben is tanúságos és fontos a Cowen-család története (és levelezése), hiszen ez a család két hosszú nemzedéken át irányította Északkelet-Anglia és kiváltképpen Newcastle liberálisainak és radikálisainak életét. Allen könyvének első önálló nagyobb fejezetének a következő címet adta: a Tyne vidéki radikális tradíció 1775-1832. Joseph Cowen ultra-radikalizmusának egyik forrása és oka személyes intellektuális tudása és nagy erudíciója. Kiváló politikai taktikus volt, sőt egyúttal karizmatikus vezér is, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a politikai küzdelmekben, választási harcokban Newcastle egyik legerősebb fellegvára lett a brit radikalizmusnak. Noha Joseph Cowen szervezője és elindítója is volt ennek a radikalizmusnak, ugyanakkor örökölte is a sokkal régebbi radikális tendenciákat. A radikalizmus Északkelet-Angliában nem a 19. században keletkezett, ennek gyökerei visszanyúlnak a 18. századba sőt a még régebbi időkbe. Joseph Cowen politikai neveltetésében is személyileg örökölt valamit, mind a radikalizmusból általában, mind pedig a helyi, városi politikai gondolkodásmódból. Apja, aki Newcastle és Tyne vidéki nagybirtokos volt, személyében is kétféle szellemi hagyományt egyesített, a radikalizmust és a brit sovinizmust. Ez az Északkeleti vidék arról volt nevezetes, hogy két évszázad történetében tudta egyesíteni a szénbányászatot, ill. a textilipart, mindkettő az ország gazdasági bázisát képezte a 19. század végéig. Ez persze csak fenntartással igaz, a 19. század folyamán több gazdasági válság, ill. visszaesés okozott gondokat mind a „felsőknek", mind pedig a foglalkoztatott munkásoknak. A visszaeséseket azután alkalmasint heves sztrájkok és összeütközések is kísérték. Észak-keleten a munkások szervezkedése és törekvése a kollektív szerződések megkötésére visszanyúlik a 17. századig és ezek képezték a modern szakszervezeti mozgalom gyökereit. Különösen erősek voltak Durham grófságban a szénbányászok által elért eredmények, amelynek során a 18. század közepére itt a kollektív szerződések jogi, bírósági elfogadtatását is biztosították. Allen ezúttal hangsúlyozza, hogy a modern brit historiográfia jó okkal mutat rá, hogy ezek az északkelet-angliai sikerek teljességgel függetlenek Londontól, ill. a londoni radikalizmustól. Egyesek úgy ítélik, hogy ennek a korai szervezkedésnek nem volt semmiféle politikai színezete. A 19. század elején a bányatulajdonosok és a bányászok helyzete még nem sokban tért el Anglia más részeinek és rétegeinek helyzetétől, néhány nemzedékkel később azonban helyzetük megváltozott, megtollasodtak. Joseph Cowen nagyapja, John Cowen még kovácsként kezdte életpályáját, majd hamarosan saját kovácsműhelyt nyitott. Még később sokféle üzleti tevékenységbe (részben sörgyártásba) vágott bele, meggazdagodott és így tudta eltartani egyre népesebb családját. Joseph Cowen apja kezdetben lánckészítő kovács volt, később belépett apja vállalataiba és ő lett Newcastle egyik liberális képviselője a parlamentben. Húga egy jelentős téglagyároshoz ment férjhez és ez alapozta meg, hogy az apa már tehetős pénzember lett Newcastle környékén. Az apa már külföldre is szállított speciális téglát és szenet, szénbányát és földterületeket vásárolt. Az