Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Allen, Joan: Joseph Cowen and Popular Radicalism on Tyneside 1829-1900 (Ism.: Jemnitz János)
219 TÖRTÉNETI IRODALOM észak-angliai ipari vállalkozók élenjártak a tekintetben, hogy támogassák a tiltakozást a hírhedt 1819. évi peterloo-i vérengzés ellen, amikor London mellett Wellington herceg a munkások közé lövetett. (Mint Allen rámutat, a dolog érdekessége, hogy ezek az új tőkés gyáriparosok és bányatulajdonosok — legalábbis egy részük — valamikor még ipari munkásokként kezdték meg életpályájukat.) 1832-ben Newcastle-ban nagy tüntetéseket tartottak a híres Reform Act keresztülvitelének érdekében. 1837-ben amikor a chartista mozgalom új hulláma megerősödött, akkor Newcastle ennek ismét egyik fellegvára lett. Az idősebb Joseph Cowen-nek az 1854-es évek végén már saját lapja volt, a Northern Tribune, amelyben elismerő és támogató cikkeket közöltek az északkelet-angliai chartista mozgalomról. így például e lapban megemlékező cikket közöltek arról, hogy a chartista mozgalom nagy fellendülésének évében, 1837-ben Cowen birtokain miként látták vendégül szinte valamennyi chartista vezetőt. A Cowen-család winletoni faluja a későbbi történetírások szerint is különösen nagy támogatást adott a chartista mozgalomnak és azon belül is az ún. „erő" áramlatnak, vagyis annak, amelynek tagjai erőszakot is készek voltak alkalmazni jogaik elérésére. A winletoni munkások csoportja külön kiadványt is megjelentetett, amely Anglia más „munkás-testvéreihez" szólt, ami Allen szerint is arról tanúskodik, hogy e kis régióban milyen erős volt a chartista-radikális mozgalom. Amikor Joseph Cowen „e könyv hőse" 1829-ben megszületett, a Cowen-család már eléggé meggazdagodott ahhoz, hogy a város egy jobban szituált középosztályúak által lakott negyedébe költözzön. A családnak a város külterületén is volt egy háza, közvetlenül mellettük volt a téglagyár, a munkások kis házai szintén körbevették a őket, és ami ekkoriban nem volt ritkaság, a szeparáció még messze nem volt teljes munkások és munkáltatók között, így a gyermek Joseph Cowen még maga is részt vett a friss agyag előkészítésében, közvetlen tapasztalatokat szerezhetett a munkások életéről, ami azután a későbbiekben jól megalapozta a munkásokkal kapcsolatos politikáját, világnézetét. Természetesen még túl fiatal volt ahhoz, hogy ő maga is részt vehessen a chartista mozgalomban, de az bizonyos, hogy gyermekfejjel is valami ráragadt e kor érzéseiből és abból, ahogyan a munkások gondolkodtak. így egészen bizonyos, hogy az 1844. évi nagy bányász sztrájk reá is nagy hatást gyakorolt, mert az heves összecsapásokkal járt, sztrájktörőket toboroztak és sztrájkoló munkáscsaládokat lakoltattak ki. így ez a sztrájk nem pusztán jobb bérekért folyt, hanem egyúttal a szakszervezeti jogok elismertetéséért is. Az ifjú Joseph Cowen ekkor otthon, családi körben, a szüleitől kapta az elsődleges politikai felvilágosítást, amelyet kiegészített az, hogy a házhoz rendszeresen érkeztek környékbeli radikálisok, így az ifjú Cowennek ezek voltak a politikai tanulóévei. Megjegyzendő, hogy anyja szintén a korai női egyenjogúságért vívott mozgalom aktív militánsa volt, részt vett felvonulásokon, ő maga is szervezett hasonló célokért küzdő női kört maga körül. Szülei jelentős szerepet játszottak Észak-keleten az 1832-es híres Reform Act-ért vívott küzdelemben és ennek során személyes kapcsolatba kerültek a reformmozgalom számos londoni vezetőjével. Később az ifjabb Joseph Cowen jól tudta kamatoztatni a fenti kapcsolatokat a reformerek idősebb nemzedékével, akkor amikor az 1850-es években már ő vonta be őket az általa létesített „Külpolitikai Bizottságba". Az idősebb Cowen bonyolult kapcsolatba került a liberálisokkal, mert jóllehet bekapcsolódott az 1830-as években a Gabonaellenes Liga (Anti-Corn Law League) tevékenységébe, ugyanakkor azonban már e kereteken túlment a Szegénység és szegények védelmében (Poor Law Reform) lépett fel. Allen megjegyzi, eldöntendő, hogy mennyiben késztették erre egyszerűen gyáriparos szempontok, avagy ezeken túlmenően politikai célkitűzések. Az idősebb Cowen 1845-ben lett parlamenti képviselő s ő ugyanekkor kemény kijelentést tett arról, hogy a munkásoknak „elidegeníthetetlen joga van arra, hogy földet szerezhessenek ott ahol születtek". (Ez ismeretesen ugyancsak híres chartista követelés volt.) Az idősebb Joseph Cowen 1873-ban halt meg. Amikor az ifjabb Joseph Cowen visszaemlékezett apjára és korára, nem nagyon szeretett hosszabban szólni szüleinek „whig" kapcsolatairól, minthogy ez némileg már zavarta saját radikális pályafutását. Mindezt annak ellenére, hogy apjának szabad szellemű és munkásbarát tevékenysége beilleszkedhetett a radikális örökségbe. (így az idősebb Cowen munkáltatóként különféle kedvezményeket adott munkásainak, olcsó tüzelőt, olcsóbb házakat, főként a magukra maradt özvegyeknek, és amikor nem volt munka, akkor munkásainak másfajta foglalkoztatásokat, hogy valamit kereshessenek. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az idősebb Cowen paternalizmusa mellett Newcastle városi tanácsában számos Jótékonysági bizottság munkájában vett részt.
