Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Allen, Joan: Joseph Cowen and Popular Radicalism on Tyneside 1829-1900 (Ism.: Jemnitz János)

217 TÖRTÉNETI IRODALOM vételt azonban említhetünk: a szerző használja a modernizáció (szerintünk a publicisztikából átszivárgó) fogalmát, amelynek magyarázatával adós marad, illetve alkalmanként Bécsnek, a birodalmi vezetésnek is „modernizációs" elképzeléseket tulajdonít (89., 193.). Utóbbit pedig aligha sikerülne bizonyítani, az itt ismertetett könyv valamennyi adata is ellene szól. Bachék esetében már idézőjel nélkül beszélhetünk modernizációról, Metternichéknél ennek nyomát sem találjuk. A kötet írásait fejezetvégi jegyzetek kísérik, amelyek a szakirodalom széles körét vonják be a dokumentációba. A hivatkozások gyakoriságában is, koncepcionális elődökként is kiemelkedik Varga János és Szabad György szakirodalmi munkássága. (Hiányoljuk viszont Miskolczy Ambrus és Pajkossy Gábor jeles tanulmányainak említését.) Sajnos a jegyzetek csak elvétve tartalmaznak lapszám-hivatkozást. Gergely András Joan Allen JOSEPH COWEN AND POPULAR RADICALISM ON TYNESIDE 1829-1900 Merlin Press, Monmouth, Wales, 2007. 245 o. JOSEPH COWEN ÉS A NÉPI RADIKALIZMUS A TYNE VÖLGYÉBEN Az érdeklődő olvasó kis részt ismert, nagyrészt teljesen ismeretlen feldolgozást vehet a kezébe a 19. századi Nagy-Britannia politikatörténetéről. A címben jelzett Joseph Cowen liberális parlamenti képviselő volt két hosszú nemzedéken át, de nem egyszerűen liberális, hanem a Liberális Párton belül a radikális csoportosulásának volt egyik prominens tagja, vezetője, publicistája, és szervezője. Cowent ismétlődően az észak-kelet angliai Newcastle-ban választották meg újra és újra parlamenti képviselőnek. Newcastle pedig ismeretesen az iparosodó Észak-Anglia egyik fellegvára volt, egyúttal hagyományosan befolyásos egyetemi város. A könyv szerzője, Joan Allen hatalmas forrásanyag alapján remekül megírt és sok kérdésre reflektáló életrajzot, s egyúttal politikatörténeti munkát írt. Allen hatalmas forrásanyagra támaszkodott, nemcsak a publikált kiáltványokat, országos napilapok cikkeit, hanem a helyi újságokat is feldolgozta, támaszkodott az országos archívumokra ugyanúgy, mint a helyi, sőt a családi levéltárak anyagaira is. A könyv érdekes oldalait és összefüggéseit úgy sikerült elemeznie, hogy Cowen kiterjedt levelezését is feldolgozta, így sikerült megvilágítania a Reform Liga tevékenységét, helyzetét a Liberális Párton belül. A könyv külön fejezetet szentel annak, hogy míg a Liberális Pártot a tehetős nagybirtokosok, a whigek „uralták", a radikálisok már az ipari burzsoáziát tudhatták maguk mögött, és így lett Newcastle is a radikálisok egyik fellegvára. Allen igen nagy figyelmet fordít arra, hogy a radikálisok milyen kapcsolatokat találtak az ipari munkássághoz is. Ez a könyv egyik legérdekesebb, legtanulságosabb fejezete: jóllehet tudnivaló, hogy a munkások tekintélyes része hosszú ideig támogatta magát a Liberális Pártot is (s ez a párt fontos, a munkások érdekeit is szolgáló reformokat hozott) a nagy összefüggéseken belül, éppen ezért külön figyelmet érdemel, hogy a radikálisok milyen sajátos szint játszottak a munkáskapcsolatok megteremtésében és kiépítésében. Allen könyvének bevezetőjében történetileg tisztázza, hogy a radikálisok a Liberális Párton belül csak gyenge, de erjesztő kisebbséget alkottak, és így Cowen maga sem tartozott a Liberális Párt „nagy öregjének", Gladstone-nak köréhez és a párt nagy vezetőihez. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy Cowen szintén nagybirtokot örökölt, amelyet ő maga még tovább gyarapított, ámde ez nem bénította meg sem a tekintetben, hogy radikális legyen, sem abban, hogy ő maga is sokféle munkáskapcsolatot létesítsen. Nagy levelezést hagyott maga után, amelyet lánya, Jane Cowen rendszerezett és szelektált. Ez a levelezés világít rá arra is, hogy Cowen miként lett köztársasági. Sajnálatos módon ő semmisítette meg a levelezésnek azon részét, amely a köztársasági szervezkedésre vonatkozott, és amely bővebben bizonyította volna azt, hogy Cowen maga is miként kapcsolódott be abba az összeesküvésbe, amelynek célja III. Napóleon meggyilkolása volt. A levelezés nyomán megismerhetjük, hogy a radikálisoknak milyenek voltak nemzetközi kapcsolataik és ők maguk miként ítélték meg a nemzetközi helyzetet. Ami a Reform Ligát illeti, ez a levelezés is meggyőzően bizonyítja, hogy a Liga milyen szerepet játszott az 1830-as évek elején a híres Reform Törvény (Reform Act) kivívásában. A levelezés ismét sokféle adattal bizonyítja, hogy Cowen milyen szerepet játszott az Alkoholellenes Szö-