Századok – 2010
KISEBB CIKKEK - Soós László: A kecskeméti állami „Miklós" szőlőtelep feladatköre alapításának első éveiben
206 KISEBB CIKKEK gálására a telep területének mintegy 30%-án az alábbi fajták szaporítását rendelte el: Szlankamenka, Olasz rizling, Rakszőlő, Kövidinka fehér és piros, Ezerjó, Budai nemes kadarka, Ludtalpú kadarka, Török kadarka, Ködöskék.3 7 A fenti célra 1884 tavaszán 20 kat. holdnyi területen (62.180 tőkével) ün. európai anyaszőlő ültetvényt hoztak létre, amelynek területét a következő évben további 30 kat. holddal növeltek meg. A vásárolt sima vesszőket először ideiglenesen elvermelték, majd a szállítások befejeztével 0,6 kat. hold nagyságú, négyzet alakú táblákba ültették. Az ekeművelésre tekintettel a sor- és tőketávolságot 130 cm-ben határozták meg. A kecskeméti telep szakmai munkájának irányítói fontosnak tartották, hogy az új ültetvények egy-egy parcellájába a termelők csak homogén fajtaállományú szőlőtőkéket ültessenek. Ez a cél csak akkor valósulhatott meg, ha a telep vezetői már eleve szavatolni tudták, hogy az általuk termesztett vesszők közé fajtaidegen alanyok nem kerülhettek be. Tekintettel arra, hogy a termelőktől vásárolt vesszők fajtatisztasága a szigorú követelményeknek nem felelt meg, ezért már 1883-ban miniszteri vtasítás született arra, hogy a továbbszaporítandó alanyok felülvizsgálatát minden év őszén — amikor a levelekről a tőke fajtáját jól fel lehet ismerni — egy bizottság végezze el. A bizottság tagjai lettek a telep dolgozóin kívül Molnár István, a budai vincellérképezde igazgatója, va-37 Közgazdasági Értesítő, Budapest, 1885. szeptember 10. 37. sz. Miklós Gyula borászati kormánybiztos jelentése 1882-1884. évi működéséről. 38 Uo. 39 Közgazdasági Értesítő, 1887. szeptember 8. 36. sz.. Koritsánszky János, a Kecskeméti M. lamint Csilléry Benő és Csókás József felügyelő bizottsági tagok. A bizottság az 1883. és 1884. évben a közel kétmillió beiskolázott gyökeres szőlővessző átvizsgálása során 31.996 db, nem az előírt fajtának megfelelő vesszőt tar Iáit.3 8 Az európai szőlőfajták minél szélesebb körének megmentése érdekében született minisztériumi határozat arra, hogy a kecskeméti telepen ún. fajtagyűjteményt hoznak létre. Ebben a gyűjteményben mindazon szőlőfajta helyet kapott, amelyeket a hazai kertekben termesztettek. Az őshonos szőlők összegyűjtésének eredményességét mutatja, hogy a kísérleti telepen 1885-ben 157, 1886-ban pedig már 247 fajta bor- és csemegeszőlőt kezeltek. Minden fellelhető fajtából — 11 pásztában — pontos nyilvántartást vezetve, 30-30 tőkét ültettek el.3 9 A kecskeméti telep dolgozóinak kísérleti munkája nem csupán a vesszők és oltványok nagymennyiségű előállítására korlátozódott, hanem a homoki szőlőtermesztés hatékony művelési módozatainak kidolgozását is magában foglalta. Ennek keretében 1885 őszén két hónapon át — a minisztérium szakemberei által évek óta szorgalmazott modern művelési módszerek meghonosítása érdekében — különböző típusú („Bordeaux vidéki, Loire vidéki, Sack-féle, verseci") ekékkel az anyaszőlő ültetvényekben szántási próbákat végeztek.4 0 Szükség volt ezen kísérletek elvégzésére azért is, mert hazánkban a kötött talajú, lankás területeken fekvő Kir. Állami „Miklós" Szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1886. évi működéséről. 40 Közgazdasági Értesítő, 1886. augusztus 19. 33. sz. Koritsánszky János, a Kecskeméti M. Kir. Állami Kísérleti Szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1885. évi működéséről.
