Századok – 2010
KISEBB CIKKEK - Soós László: A kecskeméti állami „Miklós" szőlőtelep feladatköre alapításának első éveiben
KISEBB CIKKEK 207 szőlőkben ez a művelési mód jól bevált, de a futóhomokon létesített ültetvényekben eddig még sehol sem alkalmazták. A korábban szerzett franciaországi tapasztalatok azt mutatták, hogy a Marseille és Montpellier környéki homoktalajon erre a célra a könnyű, ún. római faekék a legalkalmasabbak. A rendelkezésére álló és kipróbált eketípusok közül Koritsánszky János a legjobbnak az ún. verseczi ekét tartotta, amely 70 cm szélességben forgatta meg a talajt, de pl. 130 cm sortávolságnál még kétoldalt 30-30 centiméteren továbbra is kézi erővel kellett a kapálást elvégezni. További problémát jelentett, hogy a rigolirozott homokba a ló lába annyira lesüppedt, hogy kétóránként váltani vagy pihentetni kellett az állatot. A fogatok illetve az azt kiegészítő kézi munka díját kiszámítva a telep munkatársai megállapították, hogy a környékbeli olcsó munkaerő mellett a könnyű művelésű homoktalajon az ekés művelés sem olcsóbb a kézinél. A kézi munka mellett szólt továbbá az is, hogy míg pl. az ekével művelhető négyzetes ültetés esetén, a minimum 1 méter sor-és tőketávolság betartásával egy kat. holdon 5700 tőke volt elhelyezhető, addig a kézi műveléssel 50 cm-re szűkített sortávolság esetén ugyanezen területen a gazdák 11400 tőke termésére számíthattak.4 1 A kecskeméti telep fenti kísérlete bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a termelők többsége a homoki szőlők telepítésénél már eleve a kézi műveléssel számolt. A talajművelési munkákat szaporította, hogy minden tavasszal az északnyugati viharos szelek által okozott homokfúvások ellen is védekezni kellett. A szél által felkapott kvarcszemek olyan mértékben felsérthették az új hajtások leveleit, hogy azok rövid időn belül elsorvadtak. A homokviharok ellen a sorok közé ásóval leszurkált szalmával, karózással, valamint törmelék venyige szétszórásával védekeztek. A borászati kormánybiztos, valamint a telep vezetőinek munkáját dicséri, hogy már 1884 tavaszán több mint 400 ezer olyan, a hagyományos európai fajtákhoz tartozó gyökeres vesszővel rendelkeztek, amelyeket a termelők részére fel tudtak ajánlani. Az eladási hirdetményre az ország különböző borvidékeiről összesen 115 termelő adta be kérelmét. Ezen igénylők részére kiadott 337 ezer darab vessző mellett a helybéli vásárlók kaptak 21 ezret, a várost megillető 6% jutalék fejében pedig az önkormányzat részére 67 ezer darab került átadásra.4 2 Annak ellenére, hogy az első gazdasági években a törzsállomány, ill. a beültetett területek nagyságának növelése volt a fő cél, 1885-ben további 675 ezer európai, majd 1886-ban — megközelítőleg fele-fele arányban — 1,2 millió db hagyományos és amerikai szőlőfajta gyökeres vesszőit szállították ki a megrendelők címére. A termelők vásárlási kérelmeiket — a minisztérium által kiadott nyomtatvány kitöltésével — a borászati kormánybiztosság hivatalába adhatták 41 MOL K 168 - 1884-5-6 Magyarázó útmutató az ország egyes borvidékei számára ajánlható szőlőfajták jegyzékéhez. 1884. 42 Közgazdasági Értesítő, 1885. október 15. 42. sz. Koritsánszky János, a Kecskeméti M. Kir. Állami Szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1883-1884. évben kifejtett tevékenységéről.
