Századok – 2010
KISEBB CIKKEK - Soós László: A kecskeméti állami „Miklós" szőlőtelep feladatköre alapításának első éveiben
204 KISEBB CIKKEK ségletek fedezésére a Kladovai Erdőhivataltól mintegy 160.000 db. karót rendeltek. A költségek csökkentése érdekében a telep kötött talajú részén — a 4-5 éves korban már karónak kitermelhető — akácfából ún. iskolát telepítettek.2 8 Az akácfák megerősödéséig további tölgyfa karókat a lugosi és radnai kincstári hivataltól vásároltak. A kísérleti szőlőtelep nagyságát, a terület felszíni állapotát tekintve törvényszerű volt, hogy teljes beüzemelése csak fokozatosan, évekre elhúzódóan végezhető el. Az idő pedig sürgetett, mivel a vész gyors terjedése miatt félő volt, hogy nagyobb mennyiségű, a törzskönyvben is meghatározott fajtaállomány megőrzését biztosító, fertőzetlen hegyvidéki szőlővesszőkhöz egyre nehezebb lesz hozzájutni. Ezért a telep vezetői — Miklós Gyula jóváhagyásával — már 1883-ban kijelölték a telep középső részén azoknak a parcelláknak a helyét, amelyekben a talajelőkészítést rövid idő alatt elvégezhették, és így már májusban fogadták azt a — 74 fajtából álló — közel kétmillió darab sima vesszőt, amelyeket a legjobb hazai termelőktől vásároltak meg. A hazánkban közkedvelt, ún. európai szőlőfajtákból álló vesszőállományt termelőnként elkülönítve 36 táblában, gondosan feliratozva helyezték el.2 9 Az egymástól 5 cm távolságra ún. iskolákban ültetett vesszők 1884 őszére már olyan szépen megerősödtek, hogy a tőkékről leszedett több mint 141.000 db venyigét a következő év tavaszán gyökereztetés céljából újabb parcellákba helyezték el.3 0 Közben újabb kérelmek érkeztek a minisztériumba, amelyekben magántermelők és gazdasági egyesületek az általuk kiválónak tartott szőlőfajták megmentését sürgették. A kérelmek felterjesztését vállaló borászati vándortanítók közül pl. Palumby Gábor arra kérte a borászati kormánybiztost, hogy a Furmint és Lisztes fehér szőlőfajtákat Tokaj-Hegyaljáról vásárolják meg, mert a vész ezeket teljesen ki fogja pusztítani.3 1 A kérelem alapján Miklós Gyula borászati kormánybiztos Koritsánszky Jánost utasította arra, hogy a két szőlőfajta vesszőiből vásároljanak és azokat a kecskeméti telepen helyezzék el.3 2 A Kecskeméten szaporítandó hegyvidéki termesztésre alkalmas európai szőlőfajták névsorát 1883-ban a telep felügyelő bizottsága a borászati kormánybiztosság munkatársaival az alábbiak szerint rögzítették: „Fajfenntartás céljából szaporításra ajánlott fajok: Fehér fajok: Furmint, Szlankamenka, Sárfehér, Erdei, Bakar, Veresdinka, Kövidinka piros és fehér, Gohér, Juhfark, Hárslevelű, Bihari boros, Zölddinka, Bálint fehér, Hosszúnyelű, Járdovány, Kövér szőlő, Szemendria, Ezüst fehér, Leányka szőlő, Balafánt, Fehér kadarka, Beregi rózsás, Lisztes fehér, Mézes, Musztafer 28 Uo. 29 Közgazdasági Értesítő. 1885. október 15. 42. sz. Koritsánszky János, a Kecskeméti M. Kir. Állami Szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1883-1884. évben kifejtett működéséről. 30 Uo. 31 MOL K 168 1885-5-41522 Palumby Gábor szőlészeti és borászati vándortanító felterjesztése a FIK részére a Tokaj-Hegyalján termesztésben lévő két szőlőfajta továbbtermesztésére. Mád, 1885. július 23. 32 Uo. aktajegyzet 1885. július 29.
