Századok – 2010
KISEBB CIKKEK - Soós László: A kecskeméti állami „Miklós" szőlőtelep feladatköre alapításának első éveiben
KISEBB CIKKEK 199 — sok esetben a vidék éghajlati és talaj adottságainak meg nem felelő — a szőlőfajták egész gyűjteményét alakították ki. Az ennyire változatos fajtaállomány mellett határozott karakterrel rendelkező, évről évre garantáltan jó minőségű bort nem lehetett előállítani. Az ún. fajtatisztítás érdekében a földművelésügyi miniszter 1883-ban arra utasította a vincellérképezdék igazgatóit és a vándortanárokat, hogy a tevékenységi körükhöz tartozó területeken található szőlőfajtákat írják össze, és a továbbtermesztendőkre tegyenek javaslatot.7 A beérkezett listák adatait Miklós Gyula borászati kormánybiztos vezetésével egy öt tagú bizottság vitatta meg és a megbeszélés eredményeként borvidékenként összeállították azon szőlőfajták névsorát, amelyeket termesztésre javasoltak.8 A fenti szakbizottság az egyes borvidékek részére javasolt szőlők jegyzékét főleg a már jól ismert hazai fajtákból állította össze. Külföldi alanyok beszerzését akkor javasolta, — például a vörösbor esetében a kellő szín eléréséhez — ha erre feltétlenül szükség volt.9 A fíloxéra terjedésével a védekezésre fordított állami kiadások összege évről-évre emelkedett. A szőlőbirtokosok többsége ennek ellenére mereven elzárkózott attól, hogy a terméskiesés okozta veszteségek mellett — az újratelepítések okozta gondokról nem is beszélve — még a védekezésre is költsön. A termelők anyagi teherbírásának növelése érdekében még 1879-ben született az a kormányzati program, amely szerint a szőlőművelés és a borkezelés magasabb szakmai szintre emelésével, továbbá a borkereskedelem megszervezésével kell az ültetvények megmentéséhez és az újratelepítéshez szükséges anyagi erőforrásokat előteremteni. A fenti cél megvalósítására br. Kemény Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter még ez év őszén — borászati kormánybiztosi kinevezéssel — a kiváló szőlészként ismert Miklós Gyulát kérte fel. Miklós Gyula kormánybiztosként a korszem szőlőművelési és pincekezelési szakismeretek elfogadtatásával a magyar borok világpiaci versenyképességét kívánta növelni. A szakismeretek minél szélesebb körben történő megismertetésére nem csupán az egymás után alapított vincellérképezdéket használták fel, hanem a borvidékeken szakmai bemutatókat és előadásokat tartó borászati vándortanárok kinevezésével a termelők helyszíni továbbképzését is lehetővé tették. A tervezett alföldi szőlőtelepítések kiváló alkalmat szolgáltattak a kormánybiztos számára arra, hogy a termelőkkel új ültetvényeiket központi utasítás alapján alakíttassa ki. Ezen cél érdekében döntöttek arról, hogy a kecskeméti telep leendő vásárlói 50%-os kedvezményt kaphatnak,1 0 amennyiben vállalják, hogy: - az éghajlati és talajviszonyoknak megfelelő fajtákat választanak; - a talajt előírás szerint készítik elő; 7 MOL K 168 1883-5-6 Minisztériumi aktajegyzet a borvidékenként termeszteni javasolt szőlőfajták meghatározásáról. Budapest, 1884. január 9. 8 Uo. A bizottság tagjai voltak: Ottlick István a FIK Borászati Osztályának képviselője, Molnár István, az óbudai vincellérképezde igazgatója, dr. Horváth Géza, az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás főnöke és Szávay M. Ferenc felkért szakértő. 9 MOL K 168 1884-5-6 Magyarázó útmutatás az ország egyes borvidékei számára ajánlható szőlőfajok jegyzékéhez. Budapest, 1884. április 24. 10 MOL K 168 1883-5-207 Az Állandó Országos Phylloxéra Bizottság ülésének jegyzőkönyve. Budapest, 1883. december 17.
