Századok – 2010
KISEBB CIKKEK - Soós László: A kecskeméti állami „Miklós" szőlőtelep feladatköre alapításának első éveiben
198 KISEBB CIKKEK Egy kísérleti szőlőtelep létrehozása érdekében a város vezetése is hajlandó volt anyagi áldozatot hozni, ezért már 1882 őszén arról biztosították a borászati kormánybiztost, hogy a Kecskemét határában, a Szarkás dűlőben található 200 kat. holt nagyságú homoktalajú legelő használati jogát készek a minisztérium részére átadni. A borászati kormánybiztos és a város vezetőinek előzetes megegyezésére utal: amikor a miniszter az istvántelki homokos talaj mentesítő hatásának értékelésére 1883. január 14-ére szakértői tanácskozást hívott össze, a Miklós Gyula vezette bizottság a kecskeméti állami szőlőtelep létrehozására már konkrét javaslatot tett:6 A kecskeméti kísérleti szőlőtelep tervezett nagysága már önmagában jelezte, hogy létrehozói nem a korábban felállított telepek feladatkörét fogják lemásolni. Nagyon jól látták, hogy a szőlővesszők forgalmának tilalmához ragaszkodó minisztérium és az újratelepítésekhez szükséges szőlővesszőket igénylő termelők közötti érdekellentétet a vész idején csak jelentős állami szerepvállalással lehet feloldani. A korábban az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás ill. a filoxéra felügyelők alá rendelve kialakított, viszonylag kis alapterületű — 3-15 kat. holdas — telepeken (Farkasdon, Istvántelken, Szendrőn, Fehértemplomon, Székesfehérváron és Peéren) főleg az Amerikából hozott alanyok ellenőrzését, szaporítását és oltását végezték. Az ellenőrzött, a fíloxérának ellenálló fajták iránti kereslet nagyságát jól érzékelteti, hogy 1884 tavaszán, amikor az állami telepeken az ún. amerikai vesszők eladását megkezdték, az ország területén számos olyan magán, egyesületi és önkormányzati szőlőtelep létrehozásáról döntöttek már, amelyeket a továbbszaporításra kívántak berendezni. Ezek a — legtöbbször pár holdas — telepek elsősorban egy-egy településen élő gazdák igényeit tervezték kielégíteni. Azon kormányzati szándék végrehajtásához, mely szerint a hegyvidéki bortermelés csökkenését országos szinten a homoki szőlőtermelés elterjesztésével kell ellensúlyozni, a korábbinál lényegesen nagyobb mennyiségű, államilag ellenőrzött szőlővessző előállítására volt szükség. A szőlővessző-szükséglet biztosítása mellett lényeges kérdésként vetődött fel, hogy a hegyvidéki ültetvények pusztulása miatt kiveszéssel fenyegető fajtaállomány helyébe milyen európai fajták megmentésére kell központi intézkedéseket hozni. Azzal mindenki egyetértett, hogy az Amerikából származó immúnis fajták jelentős része rossz minőségű termést hoz, ezért ezeket az új szőlőtelepeken hazai, eddig is kedvelt fajtákkal kell beoltani. A hagyományos fajták megmentésének másik lehetősége az volt, hogy a termesztésre szánt alanyokat a kecskeméti telepen ellenőrizve elszaporítsák, és olyan homoktalajú ültetvényekben helyezzék el őket, ahol a filoxéra kártételeinek nincsenek kitéve. A szőlővesszők termesztésével és forgalmazásával foglalkozó új telep — a szaporítóanyag kiválasztásával — eszközül szolgált arra is, hogy az új ültetvények fajtaállományának összetételét befolyásolja. Szőlészeink már korábban megállapították, hogy még a kisebb területen gazdálkodók ültetvényeiben is 6 MOL K 168 1883-5-207 Javaslat a phyl- más főnöke, Molnár István, a budai vincellérkéloxéra ügyben foganatba veendő intézkedésekről, pezde igazgatója és Koritsánszky János, a dunán-1882. január 6. A bizottság tagjai voltak: dr. Hor- túli kerület vándortanára, váth Géza, az Országos Phylloxéra Kísérleti Alio-