Századok – 2010
KISEBB CIKKEK - Soós László: A kecskeméti állami „Miklós" szőlőtelep feladatköre alapításának első éveiben
KISEBB CIKKEK Soós László A KECSKEMÉTI ÁLLAMI „MIKLÓS" SZŐLŐTELEP FELADATKÖRE ALAPÍTÁSÁNAK ELSŐ ÉVEIBEN Keleti Károly adatai szerint 1873-ban Kecskemét város határában összesen 2902 szőlőbirtokost tartottak nyilván, és az általuk művelt terület alig haladta meg az 1396 holdat, tehát átlagban egy-egy termelő még 0,5 kat. hold szőlőterülettel sem rendelkezett.1 A Kecskemét környéki futóhomok hasznosításának igényét Horváth Döme, az alakuló Kecskemét Vidéki Gazdasági Egylet ideiglenesen választott elnöke 1870-ben az alapszabály felterjesztését indokolva fő célkitűzésként jelölte meg.2 A 283 taggal még az évben létrejött egyesület már 1881 nyarán azzal a kéréssel fordult a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az általuk felkínált 15-20 kat. holdnyi, homoktalajú területen egy állami kísérleti szőlőtelepet hozzanak létre.3 A kérelem még korainak bizonyult, mivel a minisztérium ebben az évben adott utasítást arra, hogy az Országos Phylloxera Kísérleti Állomás felügyelete alá tartozó ún. istvántelki telepen a homokos talaj flloxéra mentesítő hatását hazai körülmények között kísérletekkel is igazolják. A Gazdasági Egyesület törekvéseit Miklós Gyula4 borászati kormánybiztos is támogatta, mert — saját bevallása szerint — „figyelme már az 1880-ik évben Kecskemét szabad királyi város felé irányult, mely úgy homokos talajánál és az ország központján való fekvésénél, valamint lakosainak a szőlő- és gyümölcstermesztés iránti különös hajlamainál fogva az említett céloknak leginkább megfelelőnek mutatkozott."5 1 Keleti Károly: Magyarország Szőlészeti Statisztikája 1860-1873. Budapest. 1875. (Kecskeméten a szőlőterület 1899-re, 3209 hektárra nőtt.) 2 Magyar Országos Levéltár ( a továbbiakban: MOL) Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Altalános íratok ( a továbbiakban: K 168 )-1870-2-2554. A Kecskemét Vidéki Gazdasági Egylet alapszabályának felterjesztése a FIK részére 1870. szept. 24. 3 Bővebben lásd: Pintér János: A kecskeméti „Miklós" szőlőtelep létrejötte és első évtizede. A Magyai- Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977. Budapest, 1978. 191-211. 4 Miklós Gyula (1832-1894 ) országos borászati kormánybiztos, miniszteri osztálytanácsos. Édesapja Borsod vármegye alispánja volt. 1849-ben főhadnagyi rangban a magyar honvédség egyik legjobb lovasaként tette le a fegyvert Világosnál. A császári hadseregbe büntetésül szekerész közlegénynek sorozták be, de röpke félév alatt a 3. huszárezred hadnagya lett. Hamarosan leszerelt és Borsod megyei birtokán gazdálkodott. 1860-ban a szendrői járás főszolgabírójává választották. 1875-től két cikluson át országgyűlési képviselő. A parlamentben főleg a szőlészettel és borászattal kapcsolatos felszólalásaival tűnt ki. 1879-ben a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium munkatársaként országos borászati kormánybiztosnak nevezték ki. 1882-ben az általa létrehozott Borászati Osztály vezetésének feladatát is ellátta. Munkásságának főbb területei: a filoxéra elleni védekezés megszervezése, a Phylloxéra Kísérleti Állomás és az Országos Mintapince, valamint több állami kísérleti szőlőtelep létrehozása. 5 Miklós Gyula kir. tanácsos, országos borászati kormánybiztos jelentése 1882-1884. évi hivatalos működéséről. Közgazdasági Értesítő 1885. szeptember 10. 37. sz.
