Századok – 2010

KÖZLEMÉNYEK - Somorjai Ádám - Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai

188 SOMORJAI ÁDÁM - ZINNER TIBOR kapja a válaszát, különben nem lesz a birtokában az egyik kulcsinformáció, amely alapján megfontolhatja a döntését, és nem tud mindenről érdemben tárgyalni Chelivel és Zágonnal, ha visszajönnek. A bíboros visszautalt a kérdésre, melyet nekem tett fel, mielőtt König, Zágon és Cheli legutóbb itt járt, azaz hogy van-e változás az Egyesült Államok véleményében a menedékét illetően. Értékelte a válaszomat, hogy míg érdemi változás nincs, egyre nő az aggodalom az egészsége és jóléte miatt, amint öregszik, mégis hallani akarta a nagykövet véleményét is, melyet múltkori hazalátogatása során alakított ki, valamint az Elnök tényleges válaszát. Azt mondtam, biztos vagyok benne, hogy a nagykövet örömmel tudatja majd vele benyomásait, hogyan gondolkodnak Washingtonban. Hozzátettem, nem tudhatom, mit fog válaszolni a Fehér Ház. Tisztán személyes véleményem szerint azonban az USA álláspontja az lesz, hogy rajta áll, elhagyja-e a nagykövetséget és Magyarországot, mely döntést feltehetően a Vatikánnal összhangban fog meghozni, de az USA mindenesetre nem kíván ebben véleményt formálni sem pro, sem kontra. A bíboros ekkor rátért a Vatikán magatartásáról kialakított véleményére azzal az ismerős megjegyzéssel vezetve be a gondolatait, hogy személyes szabadsága őt egyáltalán nem érdekli. Azt mondta, a Vatikán egyszerűen nem érti a magyarországi helyzetet. Abban reménykedik, hogy kinevezhet két püspököt a megüresedett helyekre viszonzásképpen azért, hogy segít eltávolítani őt Magyarországról. Ezt a bíboros nevetségesnek találta. A magyarországi egyháznak nem püspökökre van szüksége, mondta, hanem jó papokra és fiatalságra. A püspökök inkább botránykövek a hívők szemében a rendszerrel szembeni gyengeségük miatt. A javasolt alku — az ő távozása két püspök fejében — boldoggá tenné Kádárt, de ez nem tartozik az ő ambíciói közé. Távozása az országból azt jelentené, hogy kihúny az utolsó reménysugár is, melybe az ország még belekapaszkodhat. Amíg csak egyetlen ember is van Magyarországon vagy azon kívül, aki így érez, nehéz lesz távoznia. (Észrevettem, hogy gondosan válogatta így meg a szavait, melyeket többször is elismételt. Nem azt mondta, hogy ez lehetetlenné tenné a távozását, vagy hogy nem fog távozni, hanem csak hogy nehéz lesz így távoznia.) Megjegyzés: A beszélgetés minden szempontból arra utalt, hogy a bíboros erősen küzd az ellen, hogy a távozás mellett döntsön. Azt hiszem, az Elnök válaszának ügye taktikai húzás a részéről. Valószínűleg reálisan gondolkodva nem vár olyan választ, amely a távozás mellett vagy ellen foglalna állást. A válasz hiányát viszont felhasználhatja arra, hogy húzza az időt, mikor Cheli és Zágon visszatér, és talán azt mondja nekik, hogy nem közölheti a pápával a távozása végleges időpontját, amíg nem ismeri az Elnök véleményét. Nyilvánvalóan a pápa levelének hangvételének is óriási lesz a jelentősége. Ha a távozásra való felszólítás egyértelmű, a bíboros aligha tudja visszautasítani, bár az időhatárokat kitolhatja. Ha viszont nem egyértelmű, tovább fog manőverezni és el fogja odázni a döntéshozatalt, mivel egyszerűen nem akar távozni.