Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Somorjai Ádám - Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai
166 SOMORJAI ÁDÁM - ZINNER TIBOR már csak egy lépés lenne annak állítása, hogy a pápa úgymond mindenben — vagy sok mindenben — kiszolgálta volna a kommunizmust, amiről természetesen szó sincs. A pápa és az Apostoli Szentszék diplomatái valójában a lelkipásztori szempontok érvényesítésén dolgoztak. A pápa egyik legfontosabb feladata a „provisio ecclesiarum", az egyházaknak főpásztorral, tehát püspökkel való ellátása, a püspökök kinevezése. Ennek érdekében akár kompromisszumokat is köthet, lévén, hogy túl sok eszköz nem áll rendelkezésére. Ha a Vatikán diplomatáit politikai szempontokból értékeljük, pártállástól függően többé-kevésbé elmarasztaló véleményt alakíthatunk ki. Ám amit ők tettek, elsősorban nem politikai szempontok alapján cselekedték, így a helyes viszonyítási alapot akkor találjuk meg, ha a Vatikán diplomatáinak munkáját éppen lelkipásztori szempontjaik alapján mérlegeljük. Az általunk fentebb ismertetett irodalomban a szerzők úgy gondolták, a partnerek között az első maga a bíboros, ő áll a figyelem középpontjában. A most feltárt dokumentumok alapján azonban világossá válik: csak annyiban volt főszereplő, hogy a kiutazásról szóló döntést neki kellett meghoznia. A diplomaták kényszer vagy parancs alkalmazása nélkül, csupán a rávezetés és a finom nyomásgyakorlás eszközeivel ösztönözhették őt a megfelelő elhatározásra.10 0 Mindszenty biográfusait sokszor megtéveszti, hogy hősük mindig, minden körülmények között a szuverenitás igényével lépett föl. Az amerikai források olvastán azonban arra a felismerésre kell jutnunk, hogy ez az optika nem megfelelő: a szóbanforgó szuverenitás ugyanis korlátozott volt. Az amerikai anyag jelentős része azzal foglalkozik, hogy kivel tarthat kapcsolatot a bíboros, és kivel nem. Minden olyan hivatalos tényezővel igen, aki rendkívüli helyzetének megoldásában segíthet - de senkivel sem, aki ezt akadályozhatná.10 1 A forrásokból az is kiviláglik, hogy a bíboros 1969-től kezdve egyre nyugtalanabb lett. Izgatta immár befejezés előtt álló emlékiratainak sorsa, biztosítani akarta a kéziratok megjelenését. Egész életét hiábavalónak érezné, ha az emlékiratok elvesznének - jegyezte fel ezzel kapcsolatos megjegyzését az egyik amerikai követségi munkatárs, Clement G. Scerback.102 Akik foglalkoztak vele, jól látták, hogy fő gondja immár „his place in history" - a történelemben elfoglalandó helyének kiformálása.103 És gyengéjévé vált, hogy az elszenvedett sérel-100 ^Úgyhogy kérem, csalogatás történt" - fogalmazott így maga az érintett is, ld. „A meggyőződés adott erőt. Ami kimaradt a Mindszenty-emékiratokból." Interjú 1974 szeptemberében Pozsgai Józseffel. Magyar Nemzet, 1991. május 17. 8. 101 Pl. 1971. május 11-én kelt följegyzésében Puhán nagykövet nehézséget látott abban, hogy a bíboros Möns. S[z]abóval hosszú levelezésbe kezdjen, hiszen az azt jelentené, hogy nem tartja be a megbeszélt „alapvető feltételeket" (ground rules). - Meehan úgyvivő 1971. május 26-án a következő rövid táviratot küldte a hollandiai amerikai nagykövetségnek: „A régen megállapított alapvető szabályok szerint Mindszenty bíboros semmiféle interjút nem adhat." The Hague 2109., Id. „His Eminence Files" i. m. 82. A „ground rules" kifejezés ez év anyagában még kétszer fordul elő. Ennek hosszú előtörténete van és értékelése külön tanulmány feladata. - A korábbi években a „not open" kifejezés fordult elő gyakran: mi az, ami „nem nyitott", azaz nem engedélyezett a bíboros számára. 102 1971. július 28. Clement G. Scerback följegyzése, Id. „His Eminence Files" i. m. 198. 103 John A. Baker levele Alfred Puhannak, 1971. április 20., Id. a 2. sz. dokumentumot. Maga a kifejezés már évekkel korábban meghonosodott az amerikai forrásokban. Pl. így ír a budapesti
