Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Somorjai Ádám - Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai
A BUDAPESTI AMERIKAI NAGYKÖVETSÉG ÉS MINDSZENTY BÍBOROS 1971-BEN 167 mekért elégtételt akart - arra vágyott, hogy mindenáron felülkerekedjen a kommunistákon. Ha másképp nem, halála után, erkölcsileg. És ez a vágya olyan erős volt, hogy végül ennek révén tudták rávenni a nagykövetség elhagyására és a külföldre távozásra. Térjünk vissza a szuverenitás kérdésére. Amikor a bíboros 1956. november 4-én becsöngetett a budapesti amerikai követség kapuján, és a menedéket elfogadta,10 4 akkor kimondva-kimondatlanul vállalta azt is, hogy sorsát immáron nem maga intézi, annak egy részét saját döntése alapján — mert hiszen az amerikai fél ebben nem volt kezdeményező — átengedte egy idegen állam kormányzatának, amely azután 15 éven keresztül udvariasan, de határozottan korlátozta a szabadságát. Mindebből az következett, hogy a bíboros, a látszat ellenére, valójában nem volt szuverén tárgyalófél. És ebből következett az is, hogy az amerikaiak — amint pl. Alfred Puhán nagykövet 1971. január 13-i leveléből is látható105 — a korosodó főpapon ugyanúgy humanitárius szempontból akartak segíteni, amiként annak idején ugyanilyen megfontolásból fogadták be. Ez viszont 1971-ben azt jelentette, hogy a követség elhagyására kellett őt rávenni. A Mindszenty-irodalom szerzőinek egy része elmarasztalja az amerikaiakat, mert azt gondolják, hogy ha egyszer egyetértettek a bíborossal az antikommunista és szovjetellenes politikai alapelvekben, akkor minden részletkérdésben is teljesíteniük kellett volna az ő akaratát. Ez azonban teljes aránytévesztés, a korabeli politika valóságos körülményeinek figyelmen kívül hagyása. Mindszenty befogadásával a Egyesült Allamok nemzetközi szinten felelősséget vállalt egy emberért - így presztízse mindenképpen megkövetelte, hogy elkerülje azt a helyzetet, amikor az aggkor küszöbére érkező vendég megfelelő orvosi ellátásáról, szakszerű ápolásáról esetleg már nem tud gondoskodni. Puhán nagykövet a Péter János külügyminiszterrel 1971. május 13-án tartott megbeszélésen felfigyelt egy fontos mondatra: eszerint már a magyar kormánynak is problémát jelent a bíboros helyzete és óhajtja annak megoldását. A nagykövet ennek alapján el tudta érni — nem utolsósorban a június közepi-végi napokban, amikor Washingtonban tartózkodott —, hogy elinduljon előbb König bíborossal, majd a két vatikáni „személyi kiküldöttel" az a fontos diplomáciai akció, amely — sok huzavona után — szeptember 28-án fejeződött be. Ennek során Möns. Zágon még két alkalommal visszatért Budapestre, és utolsó, szeptember közepi látogatásakor elhozta VI. Pál pápa újabb levelét vagy táviratát (ennek szövegét az amerikai levéltár nem őrizhette meg, mert Zágon ezt közvetlenül a bíboros kezébe adta). Térjünk ki még egy részletre. Az emlékiratokban az áll: Nixon elnök válasza „meglepő gyorsasággal érkezett vissza". Az alább közölt amerikai forrásokban azonban azt látjuk, hogy a bíboros arra hivatkozva kezdte el húzni-halaszamerikai ügyvivő a washingtoni külügyminisztériumba Mindszentyről 1963. március 20-án: „úgy érzi, attól függ a helye a magyar történelemben, ha megfelelő súlyt helyez Magyarország hercegprímásaként betöltött politikai felelősségére", ld. Somorjai A.-Zinner T.: Majd' halálra ítélve, i. m. 917. 104 A politikai menedékjog („asylum") fogalmát az amerikai jogrendszer nem ismeri, ezért végig gondosan a „refuge", a menedék kifejezést használják. 105 Ld. alább az 1. sz. dokumentumot, továbbá „His Eminence Files" i. m. 20-21.
