Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hagyomány és megújulás. Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében (Ism.: Vatai Gábor)

1550 TÖRTÉNETI IRODALOM kök „alakja" a 17. század végére egyre inkább méltó ellenfélként tűnik föl. Ezzel szemben velük harcban álló katonák a kereszténység védelmezőiből egyre inkább a hazát védő, a katonai szolgálatot már tanult foglalkozásként űzőkként jelennek meg. Lökös Péter Az „egri nők" motívum kialakulása a magyar és európai irodalomban című írásában, széles forrásbázisra támaszkodva vizsgálja egy népszerű irodalmi és képzőművészeti motívum létrejöttét, valamint ennek változásait. Tinódi Lantos Sebestyén feljegyzésein túl több hazai és nyugat-európai szerző munkáját is sorra véve, összeveti azok tartalmát, képet adva így a kor irodalmáról is. Hangsúlyozza, hogy a külföldi művek Ascanio Centorio degli Hortensi Commentarii della guerra di Transilvania című krónikájából táplálkoztak, amely alapján több féleképpen is megörökítették a nők szerepét Eger várának védelmében. Ezzel szemben a magyar munkák mindössze érintőlegesen foglalkoztak a témával. A 16-17. században tehát e motívum nyugaton elterjedtebb volt, mint hazánkban, amely tendencia majd csak a 18-19. század során fordult a visszájára. A romantika megjelenésével, az embereszmény változásával és a nők társadalmi szerepének lassú átalakulásával e motívum is új jelentéstartalmat kapott és ezáltal kedvelt témává lett az irodalomban és a képzőművészetekben. G. Etényi Nóra Végvári karrierek nemzetközi híre című írásában a visszafoglaló háborúkkal párhuzamosan, a nyugati sajtóban folyó nagyméretű propaganda hadjárat természetével és annak magyar vonatkozásaival foglalkozik. A korabeli közvélemény a közzétett katonai jelentésekből és hadinaplókból értesülhetett az éppen zajló hadi eseményekről, amely feljegyzések a tájékoztatás mellett a hadvezérek személyes érdekeit is szolgálták. A külföldi nemesekkel és parancsnokokkal szemben a magyar főnemesség nem rendelkezett a nyugatihoz mérhető külföldi propagandával, ami miatt csupán néhány nagyobb család volt képes rövid időre megjelenni az európai nyilvánosság előtt. Ennek következtében nem tudták megfelelően érvényesíteni politikai és gazdasági érdekeiket, ami így egyértelműen maga után vonta a századvég és a 18. század eleji történéseket. A nyugat-európai hatalmak körében továbbra is a Habsburg propaganda és álláspont volt a döntő, amely a visszafoglaló háborúk sikereinek köszönhetően jelentős befolyással bírt a közvéleményre. Ez a helyzet a magyar nemesség számára az 1690-es évektől egyre nyomasztóbbá vált, hiszen a hadszíntér iránti figyelem csökkenésével ilyen jellegű külföldi kommunikációs lehetőségeik jelentősen beszűkültek. Festetics Pál németújvári tiszttartó Batthyány Ádám szolgálatában (1634-1640) című írásában Polgár Marianna egy, a magyar végvidékre került horvát nemes 17. századi karrierjének korai szakaszát tárja elénk. A szerző amellett, hogy bemutatja a katonai szolgálat révén való vagyonszerzés és felemelkedés lehetőségét, értékes adatokkal szolgál a védvonal mindennapjairól. Festetics tevékenységének kutatása során a nemesi uradalmak életét is alaposabban megismerhetjük, amelyek a század végére nagy szerepet kaptak a végek finanszírozásában. Jelentőségük miatt különösen fontos, hogy képet kapjunk tiszttartóik feladatköréről, az általuk irányított birtoktestek társadalmi, gazdasági és vallási helyzetéről. E kutatásokat egyre szélesebb körben kiterjeszthetjük a határ védelmében részt vett nemesi családok levéltára is. Ugyancsak a katonai szolgálat révén való felemelkedés lehetőségeiről olvashatunk Horn Ildikó Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a XVI. század második felében című munkájában. Ebben az időszakban az újonnan létrejött szuverén fejedelemség formálódó hatalmi struktúrája révén jelentős szívó hatást gyakorolt a környező területek katonarétegére. Erdélyben ekkor még nem létezett olyan katonaréteg, amely a törökkel szemben harcban is tapasztalatokkal rendelkezett volna, így a királyi Magyarország és a hódoltság területéről áttelepültek vagy menekültek segítségével próbálták pótolni ezt a hiányt. Közöttük azok a közép- és kisnemesek voltak többségben, akik az oszmán előrenyomulás következtében vesztették el vagyonukat és birtokaikat, és „az újrakezdés reményében költöztek a keleti országrészbe". (Horn Ildikó Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a XVI. század második felében. In: Studia Agriensia 27. Szerk.: Veres Gábor - Berecz Mátyás, Eger 2008. 100.) E betelepülések első szakasza az 1550-es 1560-as évekre tehető, amikor a Jövevények" még jóval nehezebben tudtak beilleszkedni a vezető elitbe, mint azok, akik egy évtizeddel utánuk érkeztek. Az ilyen jellegű vizsgálatok nem csak a nemesi famíliák történetéhez és a családtagok pályájának (sikeres vagy sikertelen) alakulásához szolgáltatnak értékes adatokat, hanem rajtuk keresztül Erdély hatalmi struktúrájának átalakulását is nyomon követhetjük. A kora újkori történeti kutatások egyik igen érdekes területét képezik azok a mikrotörténeti vizsgálatok, amelyek egyes települések, végvárosok, várak történetével és mindennapjaival foglalkoznak. Ezek közül is kiemelkedik Sarusi Kiss Béla Muránnyal kapcsolatos munkája, amelynek