Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hagyomány és megújulás. Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében (Ism.: Vatai Gábor)

TÖRTÉNETI IRODALOM 1551 legújabb eredményeiről A Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye és motivációik című írásában olvashatunk. A kötet egyik kiemelkedő tanulmánya egyszerre tesz eleget egy regionális vizsgálódás és egy, a Habsburg Birodalom több területét átfogó gazdasági, társadalmi és demográfiai kép megrajzolásának. Ez utóbbi vizsgálata elengedhetetlen, abban az esetben, amikor (ahogyan a szerző is) arra keressük a választ, hogy léteztek e kifejezetten a magyar hadszínteret emberanyaggal ellátó régiói a birodalomnak. Ehhez szorosan kapcsolódva, Murány helyőrségének vizsgálatán keresztül Sarusi arra tett kísérletet, hogy hazai és külföldi források alapján meghatározza, az itt szolgált idegen katonák származási helyét. Emellett érdekes kérdésként merül fel e seregekbe állt zsoldosok motivációja is, amely kérdés sajnos gyakran háttérbe szorul a katonai szolgálat vizsgálata kapcsán. (Ide vonatkozóan lásd pl.: BenczécLi László: A „vitézlő rend" ideológiája a Thököly-felkelésben. Történelmi Szemle (1963), VI. 1. 33-43; Nagy László: Hajdúvitézek (1591-1699). Budapest 1983; Vatai Gábor: Élet a végeken (A végvári katonaság XVII. századi életviszonyainak és jogállásának vizsgálata). In: Tiszántúli Történész Társaság Közleményei (2009), 4. 15^7; Végh Ferenc: A „szabad rend". A XVII. századi dunántúli katonatársdalom egy elfeledett csoportjáról. Hadtörténeti Közlemények (2009), CXXII. 2. 443-459.) Vincze Dániel Az egri vilájet kolduló rabjainak szerepe a törtök - magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésben című munkájában a végvári társadalom egy jelentős rétegének történetét vizsgálja. Habár a rabkereskedelem és rabszedés témáját több tanulmány is körüljárta, ritkán találkozni olyan írásokkal, amelyek a foglyok életét és a vagyonszerzésben betöltött funkcióikon túli szerepüket kutatja. Ez a munka több korábbival ellentétben nem csupán mint értéktárgyakként, hanem a végek mindenapjában jelen lévő, olykor katonai vagy politikai jelentőséggel is bíró személyekként kezeli őket. Esetünkben az egri török-magyar források is gyakran kiemelték a hírszerzésben és hírközlésben ellátott feladataikat, aminek révén aktív szereplői és alakítói lehettek a várak és végvárosok sorsának is. A magukat megváltani igyekvő rabok e tevékenysége mellett képet kaphatunk arról a folyamatról is, amely során sarcukat igyekeztek összegyűjteni. Ebből kiderül, hogy a hódoltsági falvakat nem csak a rendszeresen feltűnő magyar és oszmán adószedő portyák, hanem az olykor csoportokba verődött, és váltságdíjukat erőszakos úton megszerezni kívánó rabok is rendszeresen zaklatták. Habár a kutatás regionális jellegű, eredményeiből azonban sokkal szélesebb körű következtetések is levonhatók e korábban teljesen kiszolgáltatottnak gondolt réteg életéről és a hódoltsági rendszer sokszínűségéről. A kötet tematikájától eltérően Feld István Agyúvédőművek a 16. század első felének erődítményépítészetében. Tévhitek, kérdések, kutatási feladatok című írásában a korszak magyar hadiépítészetével kapcsolatos problémás területekre és további vizsgálati irányokra és módokra hívja fel a figyelmet. Rámutat a hazai várépítészeti szakirodalom eredményeire és igen jelentős hiányosságaira, ami a nem megfelelő forráselemzés következménye. Az írott emlékek megfelelő hozzáértéssel és kritikával történő kezelése, mint a modern történetírás alapvető előfeltétele azonban nem csak a korábbi időszakokban, hanem sajnos napjainkban is gyakran szenvedett csorbát, súlyos félreértéseket és vitákat eredményezve a tudományban. A főbb erődítési technikák ismertetésén túl, ezek első megjelenését is kutatja, kiemelve a nemesi levéltárak birtokleveleinek fontosságát, amelyek szakértő vizsgálata révén a várépítészeti módszerek datálása is pontosabbá válhat. Ugyancsak a kutatási feladatokra és célokra helyezi a hangsúlyt Kenyeres István Végvári karrierek: Udvarbírák, ellenőrök és élésmesterek című írásában. A kamrai uradalmak tisztségviselőinek archontológiai és prozopográfiai izsgálatára vonatkozóan a kvantitatív és mikrotörténeti módszerek kombinációját jelöli meg új eredmények forrásaként. Az uradalmi elöljárók nemzetiségi megoszlásának, fluktuációjának, motivációinak, fizetésének és egyéb birtokszerzési lehetőségeinek tendenciaszerű bemutatása önmagában nem visz minket közelebb a korszak megismeréséhez. E kvantitatív kutatási eredmények azonban elengedhetetlenek az elemző vizsgálatokhoz, amelyek ezeket rendszerezik és értelmezik feltérképezve egyes tisztségviselők egyéni életútját, életkörülményeit, anyagi helyzetét, családi és rokoni kapcsolatait is, amin keresztül a kor nemese előtt álló karrierlehetőségeket is megismerhetjük. Méhes Péter Egy végvár hétköznapjai. Élet a kiskomáromi várban Túrós Miklós vicekapitány (1642-1658) leveleinek tükrében című írásában Polgár Marianna munkájához hasonlóan egy nemesi életút és végvári hivatal kerül bemutatásra. Kanizsa elestével, a vele szemben felállított végvidék egyik fontos pontjává vált Kiskomárom, amelynek előnyös fekvéséből kifolyólag, helyőrsége portyák indításából és feltartóztatásából egyaránt kivette a részét. Emellett fontos kereske-