Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hagyomány és megújulás. Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében (Ism.: Vatai Gábor)

TÖRTÉNETI IRODALOM 1549 HAGYOMÁNY ÉS MEGÚJULÁS Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében. Studia Agriensia 27. Szerkesztette: Veres Gábor, Berecz Mátyás Eger, 2008. 286 o. A csaknem három évtizedes múltra visszatekintő egri és noszvaji végvártörténeti műhely kutatási eredményeit közreadó Studia Agriensia című sorozat 27. száma a 2008. október 14-15-én megtartott konferencia anyagát teszi közzé. Az itt elhangzott előadásokat tanulmány formájában megjelentető kiadvány a kora újkori történeti kutatás legújabb eredményeit közli, amely munkák szerzői közt egyaránt megtalálhatjuk az idősebb és fiatalabb tudós generáció képviselőit. A sorozat e számával a szerkesztők a 80. életévét betöltött R. Várkonyi Ágnes professzor emeritust köszöntötték, akinek meghatározó szerepe volt a végvártörténeti műhely és a konferenciasorozat elindításában, amely 1982-es megalakulása óta a hazai történettudomány egyik legrangosabb fórumává vált. A professzorasszony magyar történetírásban elért széleskörű eredményei közül külön is hangsúlyozandó az általa meghonosított történeti ökológiai irányzat, amely új lendületet adott a végvártörténeti kutatásnak. Az így előtérbe került interdiszciplináris és nemzetközi vizsgálatok révén napjaikra igen széleskörű ismeretekkel rendelkezünk a hódoltság korának mindennapjairól. A jelen kötetben szereplő előadások tematikus keretét a társadalmi mobilitás és a karriertörténetek vizsgálata képezi, újabb nézőpontból világítva meg a végek világát. A tanulmányok ugyanúgy kitérnek a katonai és a nemesi rétegek általános viszonyaira, mint egyes hivatalviselők, katonatisztek és külföldi zsoldosok, vagy a rabok egyéni pályafutására. A mentalitástörténeti munkákon túl a korszak gazdaság-, diplomácia- és művészettörténetét érintő írásokat is olvashatunk a kiadványban, amelyek ugyancsak érdekes adalékokkal szolgálnak a 16-17. századi Magyarország mindennapjairól. A mű szerkesztése a sorozat korábbi számaihoz hasonlóan jól átgondolt és alapos. A tanulmányokat néhol ugyan eltérő hivatkozási rendszerrel, de összességében egységes formában, idegen nyelvű rezümékkel tették közzé. A kötet bevezető Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében című munkában R. Várkonyi Agnes a korszak átfogó jellemzését adja, megteremtve ezzel az elméleti keretet a többi írás számára. Első fejezetében a mentalitás fogalmával, annak vizsgálatával és változásaival fogalakozik. Kiemeli, hogy a végváriak viselkedésének, világlátásának és életmódjának egyik legfontosabb jellemzője a keleti és nyugati hatások ötvöződésében rejlett, így a további kutatásokban sem tekinthetünk el e téma európai viszonyrendszerbe helyezésétől. Ki kell emelni, hogy a vitézlő rend „egységtudatához" hasonlóan a magyar nép számára is egy egységes, az Európát a pogánysággal szemben védelmező „nemzet" képe kezdett el kialakulni a korszakban, aminek terjesztésében nagy szerephez jutott az egyre terjedő magyar nyelvű írásbeliség. Ehhez nagymértékben hozzájárult a végek kiterjedt levelezése is, ami révén több olyan korabeli kifejezés is megörökítésre került, amely kifejezetten az akkori végvári életmódhoz és mindennapokhoz kapcsolódott. Habár a végek szerepe vitathatatlan az oszmánellenes harcokban, a szerző kénytelen azzal a sajnálatos jelenséggel is foglalkozni, miszerint a török előrenyomulás elleni küzdelemben a magyarok csak marginálisan jelennek meg a nyugati történetírók munkáiban. Ennek részben az az oka, hogy a korszakról kevés magyar, illetve idegen nyelvű — igényesen megírt — népszerűsítő irodalom lát napvilágot. A véghadak mentalitásának vizsgálata, habár már a 20. század elejétől születtek erre irányuló munkák, gyakran inkább a kutatók korának szellemiségét, és nem a valós viszonyokat tükrözték, eltorzítva ezzel a korszakról kialakított képet. A hazai történettudomány eme elszigeteltségét azonban nem csak az idegen nyelvű népszerűsítő és tudományos igényű publikációk elkészítésével, hanem nemzetközi kutatócsoportok kialakításával és ezek együttes munkájával lehetne megtörni. Kizárólag a korabeli viszonyok szélesebb körű ismertetésével ellensúlyozhatok azok a külföldön meggyökeresedett nézetek, amelyek napjainkig eltorzítják a hódoltság koráról kialakított képet. Ezt a képet igyekeznek árnyalni a napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő mentalitástörténeti kutatások, amelyek a 16-17. században keletkezett történeti és irodalmi munkák tartalmi és stilisztikai jellegzetességeit is vizsgálják. A katonaéletre vonatkozó munkákat megnézve például nyomon követhető az ellenségkép és a hadakozáshoz történő hozzáállás megváltozása is. A hódoltság korszakának hosszú évei alatt, a korábban ismeretlen és félelmetes törö-