Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - A pécsi egyházmegye története I. A középkori évszázadai (1009-1543). (Ism.: Veszprémy László)

TÖRTÉNETI IRODALOM 1577 A PÉCSI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETE I. A középkori évszázadai (1009-1543). Szerkesztette: Fedeles Tamás, Sarbak Gábor, Sümegi József. Pécs: Fény Kft., 2009, 713 o. + CCLXXVII o. A kötet megszületését annak a szerencsés körülménynek köszönheti, hogy korai püspökségeink közül egyedül a pécsinek ismerjük pontos alapítási időpontját, ami Szent István interpolált oklevele alapján 1009. augusztus 23-a. Erre az oklevél tanúsága szerint Győrben került sor, Azo pápai legátus jelenlétében. A szerkesztők a bevezetőben joggal utalnak arra, hogy Koller József pécsi nagyprépost (1745-1832) műve, aki Klimó György püspök kezdeményezésére bécsi és római levéltári kutatások alapján megírta a püspökség történetét (História Episcopatus Quinque Ecclesiarum, 1782-1812), annak magas színvonala ellenére is mára jócskán felfrissítésre szorul. 2009-ben jubileumi esztendejét ünnepelte a pécsi egyházmegye, s ehhez kapcsolódóan számos kiadvány jelent meg, köztük a jelen kötet is. A kötetet szerencsére hosszas előmunkálatok előzték meg. A pécsiek, ill. a Pécs története iránt érdeklődő történészek kiadták 1993-tól a Tanulmányok a Pécsi Egyházmegye történetéből majd 1995-től a Tanulmányok Pécs történetéből c. kiadványsorozatot (olyan kötetekkel, mint Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége, Pécs, 1998; Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. Szerk.: Font Márta, Pécs, 2001; Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban, Pécs, 2005, stb.). Már kifejezetten az évfordulóra jelent meg az 1499-ben nyomtatott misekönyv, az ún. Pécsi Missale fakszimile kiadása ([Szekszárd], 2009). A „A pécsi egyházmegye ezer éve" címmel az egyházmegye ezer éves történetét feldolgozó könyv jelent meg az Egyháztörténeti Bizottság tagjainak tollából (Szerk. Sümegi József, Pécs, 2008). Jelen mű a pécsi egyházmegye történetét mutatja be az alapítástól a város török megszállásáig, 1543-ig. A tíz szerző által készített munka Magyarországon egyedülálló vállalkozásnak számít, tartalmazza ugyanis többek között az egyházmegye főpásztorainak életrajzát, az egyházi intézmények történetét, a pécsi liturgia sajátosságait, az oktatás és a könyvkultúra jellemzőit, a búcsújárás helyi jellegzetességeit, az egyházmegye építészettörténetét valamint a püspökség egyházas helyeinek áttekintését. A közel ezer oldalas, két részes kötet több mint 200 színes képet, reprodukciót (képszerkesztő Búzás Gergely) és mintegy 20 színes térképet (Kikindai András) tartalmaz. Nyolc nagy fejezetre tagolódik: - a püspökség alapítása és határai (13-56. o.), - a püspökök és városuk (57-212.0.), - káptalanok, egyházas helyek (213-284. o.), - szerzetes- és lovagrendek (285-420. o.), - egyházi gazdálkodás (421-486. o.), - kegyhelyek, zarándokok, liturgia (487-556. o.), - oktatás, kultúra, írásbeliség (557-610. o.), - építészeti emlékek (611-713. o.). A második, függelék kötet a rövidítéseket, adattárat és mutatókat tartalmazza. Az adattári részben kapott helyet az alapítólevél latin és magyar szövege (Piti Ferenc fordításában), a pécsi püspökök, a korszak pápáinak és magyar királyainak listája, a püspökség és székeskáptalan birtokai (Fedeles Tamás), az egyházmegye templomos helyeinek adattára (K. Németh András, Szeberényi Gábor, Fedeles Tamás), az egyházmegye középkori ereklyéinek katalógusa (Sümegi József) valamint a mutatók (Kiss Gergely). A névmutatóért hálásak vagyunk, bár némi következetlenség az abc besorolásban tetten érhető (a szenteket nem az „Sz" betűhöz kellett volna besorolni, Bíborbanszületett Konstantint nem a „B"-hez, Kalánt nem a Bár-Kalánhoz, C. Tóth Norbertet a „C"-hez (típushiba), de ezek tényleg csak apró kellemetlenségek). A kötethez a gazdag forrás- és illusztráló anyag alapján mellékelhettek volna egy cd-romot vagy dvd-t is, amely a források nagyítható, szöveggyűjteményszerű mellékletét tartalmazta volna. Az első részben Koszta László (Szegedi Tudományegyetem) a püspökség alapításának körülményeit foglalja össze. Nagyvonalúan tekinti át a szakirodalom egymásnak sokszor ellentmondó nézeteit, s helyezi el a pécsi egyházmegyét az általa évek óta kutatott államalapítás-korabeli püspökségek tablóján. Előadása szerint a magyarság a pécsi püspökség középső részén (eltekintve a Duna menti hadiút és a szerémségi határvidék területétől) csak a 10. század utolsó évtizedeiben