Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Somorjai Ádám - Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai
A BUDAPESTI AMERIKAI NAGYKÖVETSÉG ÉS MINDSZENTY BÍBOROS 1971-BEN 147 ség embereinek, vagy követem a pápa ajánlatát s eltávozom Nyugatra."16 „Nixon elnök írása után — folytatódik a visszaemlékezés — hamarosan megkaptam a Szentatya július 10-én kelt levelét is. Tudomásul vette, hogy hajlandó vagyok elhagyni a követséget s személyi küldötte útján, aki július 14-től újabb négy napot töltött Budapesten, arra kért, hogy legalább a püspöki szinódus szeptemberi megnyitására jöjjek Rómába."17 Az emlékiratokban nem található a dátum, de szeptember 9-én írta alá a magyar kormány (Miklós Imre) és az Apostoli Szentszék (Möns. Cheli) a bíboros távozásával kapcsolatos megegyezést. Ekkor rögzítették írásban, amit már a június 25-26-27-i Pro Memoria is megelőlegezett, vagyis hogy a bíboros külföldön nem tesz olyan nyilatkozatot, amelyet a magyar kormány sérelmezhet. Ezzel kapcsolatban Mindszenty súlyos kifogást fogalmaz meg memoárjában. „Nekem aztán tudomásomra hozták a bécsi nuncius útján 1972. október 10-én, számkivetésem 13. hónapjában, hogy a Szentszék a magyar kommunista rezsimnek 1971 nyarán garanciát adott arra, hogy én külföldön semmi olyat nem teszek vagy mondok, ami a magyar kommunista rendszert »ingerelhetné«. Azt feleltem, hogy 1971. június 25-28. közt lefolyt tárgyalásaink alatt a Szentatya személyi küldötte ezt, a hivatásomat súlyosan érintő tényt, nem említette meg előttem. Ha ilyen garanciáról tudtam volna, úgy gondolom — visszariadva a garanciaadás tényétől és az evvel kapcsolatos megegyezéstől —, kértem volna a Szentatyától a kijövetelemmel kapcsolatban addig tett intézkedések visszavonását. Tudott dolog, hogy én szenvedő népem körében akartam maradni és meghalni. Kértem a nunciust, közölje a vatikáni illetékesekkel, hogy otthon síri csend van az egész országban s én visszariadok attól a gondolattól, hogy némán hallgassak még itt a szabad világban is."18 Sérelmének a már említett, Möns. Csertő Sándor pápai személyes megbízottal folytatott megbeszélésen (1972. november 8-9.) is újra hangot adott.19 A kiutazás — mint ismeretes — a következőképpen zajlott le: a bécsi apostoli nuncius kocsija a bécsi (schwechati) repülőtérre vitte, majd repülővel Rómába érkezett, ahol kiemelt fogadtatásban részesült. Bécsben „Casaroli érsek is csatlakozott hozzánk. Rómában Villot bíboros-államtitkár fogadott, ő kísért gépkocsin a repülőtérről a Vatikánba. A Torre S. Giovanni bejáratánál — ahol egyébként szinte fejedelmi módon szállásoltak el, — maga VI. Pál pápa várt rám. Megölelt, leemelte mellkeresztjét és lehúzta gyűrűjét, hogy azokat nekem ajándékozza. [...] Kedves és atyai szeretet-megnyilvánulásait Őszentsége később is, szinte naponként megismételte. Legemlékezetesebb módon talán akkor tisztelt meg, amikor a püspöki szinódust megnyitó szentmisén a jobbján koncelebrálhattam."20 A rövid római hónap esemény krónikájának összeállítására és feldolgozására még nem került sor. A közelmúltban tettük közzé az október 19-i Pro Memoria szövegét, amelyben a bíboros a történtekkel kapcsolatban több kifo-16 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 478. 17 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 481. 18 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 489-490. 19 Somorjai A.: Ami az emlékiratokból i. m. 150-155. 20 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 482.
