Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Egy firenzei követjárás Magyarországon
1458 E. KOVÁCS PÉTER ezért érthető, hogy Firenzében némi félelemmel indították útnak a diplomatákat. Köztudott volt ugyanis, hogy Zsigmond és Velence viszonyát számos probléma terheli, és azzal, hogy Firenze a császár legjelentősebb itáliai ellenfelével kötött szövetséget, a város sokat kockáztathatott, elsősorban magyarországi kereskedői remek pozícióját. Nem olyan régen volt, amikor 1402-ben a budai német kereskedők rávették Zsigmondot, hogy vesse fogságba a budai itáliai kolónia valamennyi tagját, akik nemcsak szabadságukat, hanem vagyonuk nagy részét is elvesztették.1 4 Az utasításban — minden eshetőségre gondolva — azt is belefoglalták, mi a teendő akkor, ha Zsigmond a velencei szövetségről pozitívan fogadja a firenzeiek beszámolóját és közbenjáróként VIII. Amadeo di Savoia herceget bízná meg, (Meg kellett volna dicsérniük a császárt.) Firenze számára ez lenne a legkedvezőbb eredmény — állapították meg a követutasításban —, és ebben az esetben Rinaldo degli Albizi és Nello di Giuliano írjon a szavojai hercegnek, aki küldheti követeit Velencébe, hogy együtt tárgyaljanak a békéről. A negatív válasz hallatán demonstrálniuk kell, hogy Firenze a császár barátja. Akkor, ha Zsigmond a saját, vagy mások nevében felajánlaná, hogy közvetítene Milánó és Firenze között, azt diplomatikusan utasítsák vissza azzal, hogy Velence nélkül nem lehet dönteni az ügyben. Arra is utasítást kaptak, mit kell válaszolniuk akkor, ha a császár csodálkozna vagy sajnálkozna, hogy Firenze miért nem értesítette őt a velencei szövetségről. Hivatkozzanak a a nagy távolságra, amely miatt nem tudták időben értesíteni Zsigmondot a szövetségről, valamint a várost fenyegető nagy veszélyre, ami nem tűrt halasztást. Folytassák azzal, hogy a császár Rómában tartózkodó követeit mindenképpen értesíteni akarták, de ebben az esetben is a nagy távolság hiúsította meg a kapcsolatfelvételt.1 5 Jól látszik: Firenze egyáltalán nem volt biztos a dolgában, amit teljes mértékben meg lehet érteni, hiszen, ismerve a hagyományosan rossz magyar-velencei kapcsolatokat, elég nehéz lehetett megmagyarázni a Zsigmond érdekeivel szögesen ellentétben álló lépést. Természetesen a követi utasításban Velencére is kitértek. Az udvariassági formulák után meg kell köszönniük, hogy a Köztársaság ligát kötött velük Milánó ellenében. Számoljanak be, miért is mennek Zsigmondhoz, és — ha Velence nem akarja, hogy a császárral a békéről tárgyaljanak — magyarázzák el Firenze álláspontját. Ha ez sem hatna, akkor hívják fel a figyelmet, hogy ellenkező esetben félő, hogy a firenzei kereskedőket és polgárokokat jelentős károk érnék. Végezetül köszönjék meg Velencének azokat a fáradozásokat, amelyeket Rómában tettek Firenze érdekében, és azt is mondják el, hogy követüket (Niccolö Contarino) a legnagyobb tisztelettel fogadták városukban. Bolognában — a követutasítás értelmében — találkozniuk kellett a kormányzóval, és biztosítani a város vezetőjét, hogy hívei az egyháznak és a pápának (Bologna a Pápai Állam része volt), továbbá tájákoztatást kellett adniuk a 14 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp. 1984. 175-176. - A budai firenzei kereskedőkre 1. Arany Krisztina: Firenzei kereskedők, bankárok és hivatalviselők Magyarországon (1370-1450). Fons 14. (2007) 483-549. 15 Commissioni 555-561.
