Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A Nemzeti Újság illusztrációi a spanyol polgárháborúról 1936-1939
A NEMZETI ÚJSÁG A SPANYOL POLGÁRHÁBORÚRÓL 1936-1939 129 rópa egyik legdemokratikusabb alkotmányát, amely a weimarinak a mintájára készült. 7 A katolikus egyház tiltakozott, Segura bíboros pásztorlevele ékes bizonyítéka az egyház erőteljes ellenállásának, amit viszont a madridiak és a vidéki városok lakosságának egyház-ellenes felháborodása követett. Már itt is — mint korábban a 19. században többször — megjelent az aktívan politizáló spanyol katolikus egyház elleni népi mozgalom. Zárdákat, kolostorokat gyújtottak föl a megdühödött lakosok. A kormánnyal szembeni elégedetlenséget mutatták azonban a munkásmegmozdulások is. A elszabaduló indulatok tükrözték azt a rendkívül mély szakadékot, amely a szegényeket elválasztotta a társadalom többi rétegétől a 20.század első évtizedeiben Spanyolországban. A szegénység és a műveletlenség a korabeli Spanyolország nagy tömegeit sújtotta. 1931. december 31-én Badajoz provinciában általános sztrájk tört ki. Castillblancoban a parasztok meglincseltek négy csendőrt, mert megöltek egy tüntető munkást. 1933. január 12-én Casas Viejas helységben a rohamrendőrség megtámadta a lázongó parasztokat és sokukat megölte. 1932. január l-jén a spanyol püspöki kar kollektív levélben ítélte el a köztársaság alkotmányát. Egyértelműen látszott, — visszatekintve azt mondhatjuk igazolta a későbbi eseményeket —, hogy a politizáló spanyol katolikus egyház és a legszegényebb rétegek, munkások és parasztok között a konfliktusok komoly indulatok alapján merültek föl. A spanyolországi polgári, katonai és egyházi köröket tehát már 1931-től számtalan alapvető dolog tartotta megosztottságban és nyugtalanságban. Különösen élesen volt jelen a feszültség a társadalom minden rétegében, az ország minden régiójában az oktatás laicizálásának kérdése, az egyház és az állam szétválasztása miatt. A legújabb kori Spanyolországban hagyományosan népszerű antiklerikalizmus úgy fogalmazta meg ekkoriban politikai állásfoglalását, hogy feltette a kérdést: ki van a „papok és szerzetesek mellett, és ki ellenük." Ugyanakkor a másik oldalon jogosan tiltakozott az egyház a papok elleni támadások miatt. Feszítő problémája volt továbbá a köztársaságnak a fegyveres erők monarchista szelleme. A regionális kérdés ugyancsak megoldatlan maradt. A spanyol régióknak az autonómiáért való küzdelmét nem lehetett kikerülni. Megoldatlan volt továbbá az agrárreform. A reformvárás hangulata a parasztok mozgolódásához vezetett, több birtok művelésével felhagytak, így nőtt a munkanélküliség. Spanyolország déli részén, Andalúziában az anarchista mozgalom erőteljessége miatt mindennapos összeütközések zajlottak le a csendőrség és a lakosság között. 1933-ban a mezőgazdasági lakosság elfordult a köztársaságtól, ellenzékbe ment át és csatlakozott az ugyancsak elégedetlen munkásmozgalomhoz. 1932 januárjában a katalán hegyekben munkásfelkelés tört ki a textiliparban fizetett alacsony bérek miatt. Mindezek a problémák hamarosan végeztek a köztársasággal. 1934 januárjától súlyosbodtak a politikai, a társadalmi problémák és erősödött a katalán függetlenségi mozgalom. 1934 októberében — mintegy a polgárháború főpróbájaként — Katalóniában és Asztúriában komoly munkástiltakozások robbantak ki. A katalán megosztott munkástömegeknek nem volt fegyvere, Asztúriát viszont forradalmi egység jellemezte és a munkásság rendelkezett fegyverrel. A karhatalom laktanyái sorra elestek, Oviedó városát elfoglalta 8 ezer bányász. A katonaság el-7 Pierre Vilar: i. m. 103.
