Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A Nemzeti Újság illusztrációi a spanyol polgárháborúról 1936-1939
A NEMZETI ÚJSÁG A SPANYOL POLGÁRHÁBORÚRÓL 1936-1939 127 kon és a környező cikkekben kibontakozik a spanyol polgárháború eseményei kapcsán a magyar politikai kultúrának azon része, amelyet erősen befolyásolt a katolikus nemzeti hagyomány, illetve az 1920-as trianoni béke felülvizsgálásának igénye, a vele kapcsolatos nemzetközi politika erővonalainak alakulása, a baloldali eszmék — a kommunizmus, a szociáldemokrácia — radikális elutasítása - különösen az 1919-es Tanácsköztársaság tapasztalataira hivatkozva. A spanyol polgárháború bel- és külpolitikai súlyosságát illetően a kortársak — politikusok, újságírók, értelmiségiek, egyházi személyiségek — rögtön a kirobbanást követően nyilatkoztak, megfogalmazták aggodalmaikat és gondolataikat, érvként használva a polgárháború jellegét saját politikai elveik támogatásához. Világosan látták, hogy nem csak belpolitikai, hanem külpolitikai értelemben is jelentős esemény zajlik Európa nyugati peremén. A Nemzeti Újságra, ugyan úgy mint valamennyi sajtótermékre, jellemző volt akkoriban az események magyarázatával, a pusztítás mértékével kapcsolatos bizonytalanság és túlzás. A pusztítás nagyságára vonatkozóan a későbbi kutatások is évtizedeken át meglepetéssel szolgáltak, megdöbbentő különbségeket jelezve. A magyar Nemzeti Újság a harcok egyház- és vallásellenességét és nemzetközi kommunista összeesküvésre utaló jellegét emelte ki mindvégig. A spanyol historiográfia a mai napig nem rendelkezik pontos adatokkal a polgárháború áldozatairól. Az adatok, a tények kezelését sokszor befolyásolta az események értelmezése. Szakmai szempontból — a történelmi igazsághoz való eljutás reményében — éppen ezért fontos néhány szót mondani a pusztítás számszerűségéről. Megbízhatóságuk — forráskutatásuk és kezelésük szakszerűsége miatt — kiemelünk néhány szerzőt a sok közül. José Maria Zavala, Los horrores de la Guerra Civil (A polgárháború szörnyűségei) című könyvében, amely először 2003-ban Madridban jelent meg, a következőket mondja: „1936. július 18-tól 1939. április l-ig, a majdnem három évig tartó kegyetlen harcban, és különösképpen az első hónapokban, mindkét (értsd a köztársasági és a nemzeti erők - SV) oldalon több ezer gyilkosság fordult elő, amelyeknek semmi közük nem volt azokhoz az eszmékhez, amelyekért a két oldal küzdött, sokkal inkább közük volt a gyűlölethez, irigységhez, azoknak a kegyetlenségéhez, akik teljes büntetlenséggel követték el őket."4 Az angol Hugh Thomas 55 ezerre becsüli az elkövetett gyilkosságok számát a köztársasági zónában, és 75 ezerre a nemzetiek által elfoglalt oldalon. Gabriel Jackson 200.000 halottról tud a nemzeti oldalon és tízszer kevesebbről a köztársasági oldalon. Ezt a számot tartják hitelesnek olyan francia szerzők, mint Broué és Témine, Max Gallo és Pierre Vilar, valamint a spanyol Tunón de Lara. Santos Juliá és a hozzá tartozó szakmai körből még jó néhányan 81.095 áldozatról beszélnek a nemzeti oldalon (24 provinciában) és 37.843-ról abban a 22 provinciában, amely a köztársaságiak kezén volt. Ezek az adatok az ún. polgári lakosság körében elkövetett gyilkosságokra, kivégzésekre vonatkoznak. Pierre Vilar szerint a „demográfiai számítások arra engednek következtetni, hogy a spanyol népesség háborús vesztesége összesen 560 ezer ember volt, beleértve a harcok és a bombázások áldozatait is."5 4 José Maria Zavala: Los horrors de la Guerra civil, Barcelona, 2004. 14. 5 Pierre Vilar: Spanyolország története, Gondolat, Budapest, 1984. 129.
