Századok – 2010

KRÓNIKA - † Köpeczi Béla (1921-2010) (R. Várkonyi Ágnes)

1284 KRÓNIKA ven, franciául, latinul és magyar fordításban vagy részletes tartalmi kivonatban, kritikai tanulmánnyal és jegyzetapparátussal jelentek meg. Többször hangsúlyozta, hogy a diplomáciatörténet feltárása azért is nagyon fontos, mert jórészt Rákóczi külpolitikájából kiindulva torzították el az egész kort, s károsan hatottak a hosszabb távú magyar politika megítélésére is. Azok közé tartozott, akik szakítottak azzal a provinciális felfogással, amely a diplomáciát egyedül a katonai és pénzbeli támogatásra szorította vissza. Bevonta vizsgálatai körébe az európai országok államközi szövetségeinek bonyolult hálózatát, Rákóczi francia diplomáciai tevékenységének addig rejtve maradt területét, a közvetítést, a kölcsönös érdekérvényesítést, a diplomáciai aktusok korabeli szokásrendszerét és a kultúra közvetítő szerepét. Néhány régi történetíró ugyan már felismerte, hogy Rákóczi diplomáciájának tengelyében a francia kapcsolatok álltak, de valósághű megismerését hamisítványok, téves megítélések akadályozták. Többen ismételték Pierre Bayle vélekedését, hogy Rákóczi csak a francia intrikák hatására kezdett háborút. J. Fiedler osztrák történetíró impozáns két kötetében forráskiadása nagyrészt Rákóczi párizsi követe, Kökényesdy László utólag módosított, tehát hamisított iratait tartalmazta (1855-1858). Szalay Lászlónak pedig csak a munka elkezdésére adatott idő. Döntő változást Angyal Dávid 1905. évi forráskiadása hozott, bebizonyítva, hogy mende-mondák helyett az elsődleges forrásokhoz, a párizsi Külügyi levéltár anyagához kell leásni. Az ezt az anyagot is felhasználó Szekfű Gyula azonban az emigrációt a történelemből kiesettségnek ábrázolva azt visszavetítette a szabadságharcra, úgy hogy Rákóczit a francia politikai érdekek kiszolgáltatottjának tűntette fel. A további, a tisztázás igényével indított kutatások pedig megszakadtak. A fiatal francia történész, Emil Pillias hősi halált halt a második világháborúban, Zolnai Bélának a Kolozsvári Egyetemről távozni kényszerült professzornak Rákóczi janzenizmusát is felölelő hatalmas anyaggyűjtése a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában kötött ki. Érthető, hogy Köpeczi Béla — amint írta — „a kutató izgalmával" látott neki az Magyar Országos Levéltárban és főleg — amikor külföldi kutatásokra még semmi vagy csak igen gyér lehetőség nyílt, élve hivatali előnyével — a párizsi Külügyminisztériumi Levéltárban őrzött nagy mennyiségű forrás szisztematikus feldolgozásához. A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország című kötet azon kívül, hogy feltárta XIV Lajos magyarországi politikájának számos részletét, rezidensének működésétől kezdve a többször megfogalmazott, de meg nem valósult szerződésig, dokumentumokat közölt a magyar-francia kapcsolatok bajor, lengyel, orosz összefüggéseiről is. Bizonyságot nyert, hogy a külpolitika az államiság, következésképpen Rákóczi országépítő tevékenységének egyik legfontosabb meghatározója. A később kibővítve franciául is megjelent kötet eddig ismeretlen vagy homályos részleteket tisztázva nyitott utat a Magyar Konföderáció és az Erdélyi Fejedelemség nemzetközi kapcsolatai jobb megismerésére. Feltárta a francia szövetség előkészületeit, közölte a kölcsönösen megtárgyalt francia-magyar és erdélyi-francia szövetséglevél tervezeteket és azt is, hogy megvalósításuk miért maradt el. Monográfiája nagymértékben hozzájárult annak a külföldi szerzők között inkább, mint a hazai körökben elismert felismeréséhez, hogy a Rákóczi-szabadságharc szerves része volt a spanyol örökösödési háború néven