Századok – 2010

KRÓNIKA - † Köpeczi Béla (1921-2010) (R. Várkonyi Ágnes)

KRÓNIKA 1285 ismert, az európai hatalmi erőviszonyok átrendezéséért folyó háborúnak, és Franciaország javára nem kevéssé hatékonyan befolyásolta a viszonylagos hatalmi egyensúly létrejöttét. Köpeczi Béla igen korán felismerte a diplomácia hatékonyságában a propaganda és a közvélemény jelentőségét. Kétségtelen, hogy nem kerülte el figyelmét a külföldi szakirodalom. Döntően azonban a Magyar Csillag 1943. november 15-i számában kibontakozó vita hatott mindig is nyitott érdeklődésére. A vitát Balogh József indította el Nemzeti önismeret című cikkével, felhíva a figyelmet Apponyi Sándornak a 17-18. századi Magyarország nemzetközi hírét tanúsító könyv-, röpirat- és sajtógyűjteményére s kijelentette: az első világháborút „nem a harctéren vesztette el a magyarság, hanem a nyugat-európai közvéleményben." Kutatásai a közvélemény történelmi jelentőségéről fokozatosan alakultak ki. Nem hagyhatta érintetlenül sem az 1956. évi forradalom nemzetközi visszhangja, sem a hatalom álláspontját képviselő hivatala révén az írók, általa „nem kívánatos jelenségnek" minősített munkáiban kifejeződő értelmiségi közvélemény. Egy majdani, a mélyebb rétegekig hatoló historiográfiai vizsgálat minden bizonnyal kimutatja majd rendelkezései politikai hatalmi hátterét. Babits szavaival „a politikus nem élheti túl korát, ... az időpont elmúltával már csak a történelem számára érdekes." A maradandó életmű elemzője számára a korélmények tudományos tájékozódásra váltó metamorfózisa érdemel figyelmet például az Európa és a Rákóczi-szabadságharc (1970) című tanulmányában. Az ugyanilyen címmel megjelent, a magyar, a Habsburg-párti és angol röpiratokat tartalmazó kötet körül bábáskodók —jellemzően a magyarországi viszonyokra — az akkori politika szinte minden irányzatát képviselték. A szövegeket fordították: András László, Benda Kálmán, Jánosi István, Jékely Zoltán, Kosáry Domokos és mások, a kötetet Ortutay Gyula és Pamlényi Ervin szerkesztette. A francia társadalom különböző rétegeiben a magyar politikáról élő nézeteket a „Magyarország a kereszténység ellensége"A Thököly-felkelés az európai közvéleményben (1976) című kötetben foglalta össze. (Némileg kibővített kiadása: Staatsräson und christliche Solidarität címmel 1983.) A párizsi, hollandiai és belgiumi napi és időszaki sajtó híreit, információit dolgozta fel a Wesselényiszervezkedéstől kezdve gróf Thököly Imre harcain át a török szövetségéig, hangsúlyozva a Habsburg-kormányzat differenciált és jól szervezett propagandájának meghatározó erejét. Ma már következetes, átfogó újabb kutatások és széleskörű vizsgálatok jelzik, hogy az „információ robbanás évszázadában" milyen nagy területre hívta fel a figyelmet. Ugyancsak további kutatásokat ösztönzött a könyvben élesen felvetett, de megválaszolatlan kérdés, hogy mikor alakult ki külföldön a sematikus és negatív, a 20.század elejétől már tragikus következményekkel járó magyarságkép. Diplomáciai vizsgálataiból két további nagy téma következett. Egyrészt Rákóczi szellemi felkészülésének, intellektuális képzettségének tisztázása. Másrészt Szekfű Gyula Rákóczi könyvének és az emigrációt elítélő felfogásának nagy forrásanyag alapján történő kritikája.