Századok – 2010

KRÓNIKA - † Köpeczi Béla (1921-2010) (R. Várkonyi Ágnes)

KRÓNIKA 1283 Köpeczi Béla magas beosztása ellenére következetesen részt vett a különböző megbeszéléseken és a vidéki konferenciákon is szívesen vállalt előadást. Főleg Vaján, Szécsényben, Sárospatakon a helyiek bevonásával megtartott több napos összejöveteleken némi csendes humorral hangsúlyozta, hogy a tudomány különböző vélemények ütköztetésével megy előbbre, s a heves vitákban nyugodt ítélőképességet tanúsítva biztos fölénnyel a minőség javára döntött. Előfordult, hogy a vajai Vay Ádám kastélyban éjszakába nyúló diskurzussal próbálta meggyőzni a főiskolás diáklányokat, hogy falusi gyűjtőútjuk büszkeségét, az „egy öreg embertől" lejegyzett „Krasznahorka büszke vára " kezdetű éneket nem Rákóczi korában, hanem a 19. század végén a romantikus kuruc-kultusz jegyében szerezték. Tekintélyének biztos hátterével valósulhatott meg, hogy külföldi szakértők bevonásával rendezett konferenciákon tisztázzák a szabadságharc mélyebb európai összefüggéseit és lerakják az interdiszciplináris megközelítés alapjait. Az 1956. évi forradalom után adta ki az első forráskötetet, a II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei című gyűjteményt. A fejedelem nemzetközi kapcsolatait is dokumentáló kötet közölte többek között XIV Lajos leveleit. A Pók Lajos szerkesztésében kiadott kötetnek a megjelenés időpontja, 1958 adott jelentőséget azok számára, akiknek ehhez érzékük volt. Különben a kötet címével azonos tanulmány is sok újdonságot tartalmazott: hangsúlyozta Rákóczi önzetlenségét, szociális érzékenységét és azt, hogy erősen segítette az ifjúságot külföldi tanulmányutakra. Hangsúlyozva Thaly Kálmán forráskiadó tevékenységének jelentőségét, felfogását elvetette és részt vett a 19. századi romantika másodvirágzásával áthatott történetírását hevesen elítélő kézirat viharos munkahelyi vitájában (1959). A nemzettudatról, a nemzeti kérdésről elhúzódó (1960-1964 ) vitákban elhatárolódott a deheroizáló hevületű következtetésektől, s álláspontját a Rákóczi tükör (1973) című, forrásokat közlő kétkötetes, társszerzővel kiadott mű bevezető tanulmánya közölte. A tanulmány a különböző generációkhoz, társadalmi rétegekhez tartozó, eltérő foglalkozású, vallású, etnikumú, magyar, német, francia, angol szerzők szövegeit elemezve rekonstruálja a közvélemény születését, az átmeneti, a változó kor közösségi tudat változatait; a régi tudatvilág bomlását és az új eszmerendszer születését. II. Rákóczi Ferenc irodalmi műveinek kritikai jellegű kiadása historiográfiai jelentőségű. Köpeczi Béla főszerkesztésével és szerzői munkájával meginduló vállalkozás a magyar történetírás régi adósságát törlesztette. A főszerkesztő hivatali tekintélye nélkül a kezdeményezés elvérzett volna a pártállam ideológiai zátonyain, mert arra hivatkozva, többek úgy vélték, Rákóczi vallásos műveit nem kell és nem is érdemes kiadni. A nagy szerkesztőbizottsággal és két sorozatszerkesztővel meginduló munka az Archívum Rákócziánum sorozatcímmel hagyományt folytatott, és korszerű szövegközlő eljárást követett. Mint főszerkesztő sikerrel vonta be a munkába a latin, a francia filológia és a vallásos irodalom olyan legjobb szakértőit, mint Borzsák István, Déri Balázs, Hopp Lajos, Kovács Ilona, Tüskés Gábor. Az Emlékiratok, (1978), a Politikai és erkölcsi végrendelet (1984), a Fohászok (1994) és a Meditációk (1997) az eredeti nyel-