Századok – 2010

KRÓNIKA - † Köpeczi Béla (1921-2010) (R. Várkonyi Ágnes)

1313 KRÓNIKA t KÖPECZI BÉLA (1921-2010) 2010. január 17-én 89 éves korában elhunyt Köpeczi Béla a Magyar Tudo­mányos Akadémia rendes tagja, egykori főtitkára, művelődés miniszter, egyete­mi tanár, a társadalomtudományok sokféle ágának művelője, mintegy félszáz monográfia, forráskötet, megszámlálhatatlan tanulmány szerzője. Hosszú pá­lyája során a sokszor elhangzó kérdésre, hogy mikor volt ideje magas politikai hivatalai mellett a tudomány aktív művelésére, rövid feleleteiben főleg az évi szabadságai jó felhasználását hangsúlyozta. Örökös szabadságra távozása al­kalmával egyaránt a letűnt rendszer művelődéspolitikusa és a maradandó mű­veket alkotó tudós ellentmondását próbálták megfejteni sokféle változatban a megrendült búcsúzó szavak. Tudományos életművének első mérlege óhatatla­nul elfogult lesz. Annál is inkább, mert a munkásságának összességét jellemző törekvések, a Rákóczi-szabadságharc valósághű megismerése, a magyar politi­ka és művelődés európai jelenlétének feltárása bár hosszú ideje jellemzi a ma­gyar és a külföldi történetírás néhány művelőjét, ez az utóbbi két évtizedben alábbhagyott, és a magyar társadalom történeti gondolkozása messze elmarad a tudományos kutatások eredményeitől. Tudósi habitusának lényegét, szerteágazó munkásságának tartományait nehéz röviden körülhatárolni. Műveit az irodalomtörténész, a nyelvész, a mű­velődés-, a felvilágosodás-, az eszmék történetének szakágazataiban tartják szá­mon. Nevezték a modern francia irodalom szakértőjének, az erdélyi társada­lomtudós generáció kiemelkedő tagjának, a román és a francia kultúra nemzet­közi hírű nagykövetének. Érdeklődési köréről egyik korai vallomásában pedig kijelentette: hogy őt legjobban a filozófia érdekli. Szavai akkor nagyon meglep­tek. A Történettudományi Intézetből jöttünk a Múzeum utcán, s alig félórával azelőtt kaptuk a megbízást, hogy életrajzot írjunk II.Rákóczi Ferencről, rövid határidőre, Thaly Kámán történetírását követve, marxista szellemben. Egysze­rűbb lett volna, ha azt bízzák ránk, hogy másszuk meg a Mount Everest. S hogy a pillanat zűrzavara számomra teljesebb legyen: 1952-ben jártunk, a hideghá­ború légköri viszonyai közepette, s a Párizsból hozott sötétkék nagykarimájú elegáns francia kalapja maga volt az akkoriban naponta elátkozott Nyugat. Visszatekintve hosszú életútjára, még inkább feltűnő, hogy sokféle érdeklődése mellett főleg és következetesen mindvégig a Rákóczi-szabadságharc története foglalkoztatta. Tudományos és közéleti kettős pályájához egyaránt bőséges indíttatással szolgált a szülőföld, és a 20. század változó hazai világa. Az alapító Bethlen Gá­bor fejedelem hagyományait őrző kollégiumáról híres Nagyenyeden született, 1921. szeptember 16-án, a kevéssel több mint egy éve aláírt trianoni békeszerző­déssel Romániához csatolt Transsylvaniában. Középiskoláját magyar és román ta­nulmányokkal a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Mint érettségi-

Next

/
Thumbnails
Contents