Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében (Ism.: Ö. Kovács József)

TÖRTÉNETI IRODALOM 1275 is azt a terepetjelentik, ahol a kutató szinte bárhol találja meg a témáját, rövidesen komplex vizsgálatokra kényszerül. Ennek alapvető oka az, hogy maga a város olyan társadalmi sűrűsödési pontok halmazát, kortársi életvilágok összekapcsolódásait jelenti, amelyek folyton újabb kérdésekkel és történeti forrásokkal szembesítenek bennünket. Ezt a kutatói kihívást Szombathely esetében is tapasztalhatjuk, hiszen Vas vármegye székhelyeként a 17. századtól a Dunántúl nyugati részén túlnyúlóan vált jelentős kereskedelmi központtá. Az igazgatási és gazdasági szerepkört, és egyáltalán a városi jellegzetességet azonban hosszú távra még inkább meghatározta az, hogy a püspökség idehelyezésével 1777-től egyházi centrummá is vált. Részben ennek az adottságnak is megfelelően, a szerzőt egyrészt az foglalkoztatja, hogy a privilegizált püspöki mezőváros életében mekkora súllyal bírt a kereskedelem, másrészt pedig ezáltal a település miként hatott szűkebb és tágabb régiójára. Kvantitatív szempontból is meg kell említeni, hogy Szombathely létszámnövekedése (1787-ben közel 2500, 1850-ben közel 7000 fő) az 1840-es években igen dinamikus volt, amely tendencia számos más tényezővel együtt a társadalmi változásokat alapvetően befolyásolta. A komplex várostörténeti ábrázolásmód, a probléma-centrikus témakijelölés nehézségeivel a szerző különösen tisztában van, hiszen évtizedek óta szó szerint alapkutatásokat folytat a nyugat-dunántúli térségben és Szombathelyen. Méltányos kritikai érzék, világosan megfogalmazott koncepció és példaszerű forrásismeret birtokában már régóta várt szellemi teljesítményről van itt szó, amelyre persze több okból ritkán vállalkoznak a kutatók. Ennek jelentőségét csak az láthatja igazán, aki kísérletet tett már arra, hogy konkrét, lokális terekben és időkben elvégezzen egy olyan forráselemzést, megírjon egy olyan történeti munkát, amelynek a település határain túl is lehet jelentősége. Hogyan lehet mérni egy város súlyát egy tágabb földrajzi környezetben? Az egyik kézenfekvő választ a település valamely szerepkörének, ebben az esetben a fokozatosan felbomló rendi társadalom kereskedőinek tevékenysége vizsgálatában találhatjuk meg. A Bácskai Vera és Nagy Lajos által elvégzett faktoranalízis bármilyen további helyi és regionális kutatómunka számára biztosít értelmezési alapot a helyi társadalom elemzéseihez. A városhálózatban ilyen módon — a szerző által is — elhelyezett Szombathely története azért különösen érdekes, mert a település a 18. századi gazdasági súlytalanságból a 19. század közepére a térség igen fontos központjává emelkedett. Például Sopronhoz és Kőszeghez képest látványos dinamizmust tapasztalhattak a kortársak és a későbbi korok kutatói egyaránt, ám ennek okainak feltárásában nem jutottak el az ebben a könyvben szisztematikusan feltárt és megfogalmazott válaszokig. A városmonográfiák jó hagyománya és az újabb közelítésmódok szerint a könyv a következő nagy témaköröket foglalja magába. A bevezetésből többek között kiderül, hogy a szerző a korábbi helytörténeti munkák eredményeihez és felhasznált forrásaihoz képest miként kívánt tovább lépni. Szerintem mindenekelőtt abban, ahogyan a fő fejezetek (a város előtörténete, jogállása, a város tér- és népességszerkezete, hivatalszervezet, kereskedési feltételek, kereskedési színterek és kereskedők bemutatása, kereskedelmi jelentőség, vasúttörténet) tematikai rendjét szerves módon megalkotta, majd részletes forráselemzés révén a kérdéseket megválaszolta. Néhány részeredménytől eltekintve, Szombathelyen is hiányoznak az alapvető demográfiai és társadalomtörténeti publikációk. Éppen a szerző által kijelölt, kis számú foglalkozási-társadalmi csoport, a kereskedők történetein keresztül is érzékelhetjük az átfogó vizsgálatok még nagyobb jelentőségét. Ezek részleges pótlására (a népesedési adatsoroktól a polgárjogot nyertek statisztikai elemzéséig) a könyvben több helyen találhatunk adalékokat. A kutatás egyik fő törekvése a városi tanács és a közgyűlés kereskedelemszabályozó tevékenységének feltárása volt. Kérvények, panaszok, boltnyitási engedélyek, bérletek, fizetési összegek meghatározásának, és ezen mindennapi ügyintézések személyekhez kötött történeteinek feltárására is vállalkozott a szerző. A gazdasági jelenségek, folyamatok, struktúrák és konfliktusok probléma-centrikus vizsgálata mellett azt is meg kell említeni, hogy az ábrázolásban nem veszett el a történetek szereplőinek neve, ami bármilyen jövőbeli lokális kutatás szempontjából fontos. A megélhetés és vagyonszerzés kérdései egyben folyamatosan ellentétek forrásai is lettek, különösen egy olyan történelmi időszakban, amikor a mezővárosi jogi helyzet többszörös megfelelési kényszert jelentett. A városi tanács e konfliktusok során elsősorban a saját joghatósága alá tartozó lakók érdekeit helyezte előtérbe. Az ilyen típusú piacszabályozás, beavatkozás a városi társadalom tagjainak felmért és feltételezett igényeihez igazodott. Ez a városvezetési magatartásforma ugyanilyen módon érvényesült a (hosszú távú) tervezést feltételező, különböző bérletekkel (boltok, kávéház, vendégfogadó) kapcsolatos szerződéskötéskor. így például a városi erdő gubacsszedésének jogát licitációik útján lehetett elnyerni. A kutató számára ezek a levéltári források egyút-