Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében (Ism.: Ö. Kovács József)

1276 TÖRTÉNETI IRODALOM 1276 tal a gazdasági-társadalmi szereplők miliőinek, összetételének megismeréséhez is fontosak. A változásokat abban is lehet itt mérni, ahogyan a iicitációkon — az egyébként jogilag rendi kereteken kívüli — szombathelyi és a környéken másutt lakó zsidók folyamatosan jelentkeztek. Sajátos társadalmi csoportjuk jelenléte Szombathelyen is a konfliktusok és kooperációk története, amit adott esetben a gubacs szedésének zsidó és nem zsidó személyek közös bérlete is igazol. A városi iparosok jelentős része ebben a városban sem élhetett meg elsődlegesen választott szakmájából, hanem rendszerint kereskedtek is. így például a vásárbírók is eredetileg iparos emberek voltak. A csizmadiából gabona- és gubacskereskedővé vált, majd közhivatalt betöltő Horváth József családi pályájának bemutatása egyben az ilyen típusú levéltári forrásadottságok megismerése szempontjából is kiemelkedő. A szerző a különböző közgyűlési jegyzőkönyvek, közigazgatási iratok, összeírások, anyakönyvek és lényegében minden elérhető dokumentáció alapján összegyűjtötte a Horváth családra vonatkozó információkat. Külön tanulmányban már foglalkozott fiával, Horváth Boldizsárral, akinek egyéni életútja a 19. századi — gazdasági, társadalmi és szellemi tőkére támaszkodó — mobilitás szemléletes példája. Apja iparos és közhivatali útja, ingatlanbefektetései, majd a gyerekek iskoláztatása, foglalkozás- és életmódváltásuk révén Horváth Boldizsár 1867-ben igazságügy-miniszter, majd pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagja is lett. Tilcsik György az előbb említett mobilitás földrajzi és társadalmi vonatkozásait igen részletesen feltárta a zsidó kereskedők személyes történeteinek tükrében is. Az itt is hiánypótló szerepet betöltő, ám ugyanakkor konkurenciát jelentő zsidó családok tagjaihoz a mezővárosi társadalom és tanácsa egyaránt ambivalensen viszonyult. A szerző kutatásai alapján még világosabban látható az, hogy az 1820-as évektől elsősorban a bor-, a gabona-, a gyapjú- és a gubacs-, valamint a liszt- és boltos kereskedők száma növekedett meg ugrásszerűen. A szombathelyi kereskedők ekkori társadalma inkább a bolti kereskedők, a fűszeresek és rövidárusok, mintsem a gazdag nagykereskedők életvilágát jelentette. Ebbe a növekedési trendbe illeszkedett bele a helyi zsidó kereskedők még látványosabb gyarapodása, különösképpen 1840 és 1848 között. Több más tényező mellett, az utóbbi népességszám-növekedés alapvetően hozzájárult az 1848. áprilisi zsidóellenes megmozdulásokhoz. Az 1828. évi összeírás és más források további elemzése révén a szerző Szombathelyt egy tágabb városhálózatban is elhelyezi. Ennek során jut arra a következtetésre, hogy „nem volt közvetlen összefüggés egy városi funkciót ellátó település kereskedelmi jelentősége és a településen élt kereskedők száma, tőkeereje és jövedelme között". Megállapítása szerint tehát a települések gazdasági súlya és az ott élő kereskedők száma és jövedelme nem állítható egy általánosságban érvényes, ok-okozati kapcsolatba. Ez a vélemény arra is felhívja a kutatók figyelmét, hogy modern várostörténetet, egyáltalán lokális kutatást csak a makro-, mező- és mikroszintek együttes, komplex elemzése révén célszerű végezni. S mindinkább felerősödik az egyedi, társadalomtörténetként értelmezett városbiográfiák jelentősége. Egy további fontos kérdés Szombathely — és tágabban a Nyugat-Dunántúl — vasúttörténete, egyáltalán az infrastrukturális hálózatba való intenzívebb bekapcsolódása, amely tényezők nagymértékben befolyásolták Szombathelynek a 19. századi második felében tapasztalt dinamizmusát. A könyv tárgykörén kívül esik, de ennek kapcsán meg kell említeni Éhen Gyula (1853-1932) későbbi — de a szombathelyi 1848 előtti „kapitalizálódásból" is kinövő — tevékenységét. Éhen eredetileg ügyvéd volt, de közgazdászként, politikusként és polgármesterként, országgyűlési képviselőként kereste a kenyerét, ám mindemellett a történettudományban és különösképpen a várostörténet-írásban is ismerős lehet a neve. Tilcsik György céhbeli levéltáros-történészként igen fontos, míves munkát alkotott. Szakmai rutinból rendszerint a könyvet hátulról előre lapozzuk, hogy felmérjük a szerzői ismeretek bázisát és a mellékleteket: német nyelvű rezümé, különböző mutatók, rövidítésjegyzék, forrás- és irodalomjegyzék található itt is, amelyek segítik a tájékozódást. A szerző egyéni beszédmódban, az olykor több sorban található egy mondatos megfogalmazásai az árnyaltságot és pontosságot tükrözik. A könyv jóval túllépi a kereskedelem- és gazdaságtörténeti kereteket, hiszen komplex társadalom- és politikatörténeti kérdéseket is érint. Amit különösképpen kiemelnék, az az, hogy Tilcsik György érezhetően tisztában van azzal, hogy a probléma-centrikusság, a tematikai rend mellett végig a dolgok és történések helyi történeti forrásaira és (re)konstruálására kellett vállalkoznia. Olyan módon tette ezt, hogy a jövőben az egyes részkérdésekkel foglalkozók bőséges (helyenként fél oldalas lábjegyzettel) hivatkozással találkozhatnak. Az állami, a helyi földesúri, pontosabban az egyházi kapcsolatokra, befolyásra figyelve egyszerre láthatunk itt kvantitatív és kvalitatív forráselemzést. Az olvasót jól vezetik a különböző táblázatok, diagramok, térképek, csupán néhány helyen lett volna még indokolt a mennyiségi adatokat százalékban is megadni, ami még