Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Michiel de Ruyter és Magyarország (Ism.: Csorba Dávid

TÖRTÉNETI IRODALOM 1273 A hollandiai Ruyter-emlékhelyek száma érthetően jóval nagyobb, mint a magyarországiaké. Az admirálisról családi festmény és a holtteste felett elmondott temetési beszéd is fennmaradt, sőt már 1687-ben életrajz is született róla, és természetesen azóta is jó néhány monográfia (1. mindezekre a kötet előszavát és Pusztai Gábor tanulmányát). Az elmúlt 400 évben pedig utcák, terek viselik nevét; konferenciák értékelik szerepét; szobrok, bélyegek, emlékplakettek és -érmék születtek róla, sőt még képregény is készült az 1687. évi Brandt-féle biográfiából. A debreceni unikális emlékoszlopnak a szerepe ugyanakkor jelentősebb a magyar református egyház életében, mint azt egyedisége sejtetné. (Sőt helytörténeti és művészettörténeti szerepének értékelése is megérdemelne majd egy tanulmányt a következő Ruyter-kötetben.) A debreceni „ellenzékiség" mindig is felszínen tartotta a „mártírok" emlékezetét, a város és a református egyház megünnepelte a gályarabság 200., 250. és 300. évfordulóját. A protestantizmus magyarországi kulturális szerepét jelzi, hogy 1926-ban tanulmányok sora köszöntötte a jubileumot (1. Antal Géza írását Ruyterről), 1976-ban pedig már nemzetközi konferencia és forráskiadás (1. a Makkai László szerkesztette Galéria omnium sanctorumot és a Theológiai Szemle 1976-ban megjelent évfolyamának számos tanulmányát). A protestáns történetírás által gyászévtizednek nevezett persecutio decennalis (kb. 1670-1681) többnyire nagyobb hangsúlyt kapott eddig az emlékünnepségeken, mint a prédikátor-szabadító Ruyter, akinek a fenti esztendő hozta el halálát is. A most recenzeált kötet az első, amely más kitüntetett nézőpontot választott: Michiel de Ruyter születésének 400. évfordulója alkalmából szól a 17. századi holland történelem egyik jelentős mozzanatáról, és teszi mindezt úgy, hogy az admirális magyarországi recepcióját állítja érdeklődésének középpontjába. A kötet a Debreceni Egyetem Reformációkutató- és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhelyének és a Néderlandisztika Tanszéknek összefogásával jött létre, és a konferenciához képest igen rövid idő alatt, 2008 tavaszára jelent meg, papírkötésben, 21 fekete-fehér és színes képpel, 251 oldalon. A kötetben az előszót kilenc nagy tanulmány követi, majd ezek rövid, holland nyelvű rezüméi, név-, hely- és képregiszter. A kiadvány igényes kivitelezését, technikai és nyelvi formáját Bozzay Rékának, a korszak neves peregrináció-kutató néderlandistájának köszönheti. A kötet papírja jó választás volt, képanyaga szépen kivitelezett, és fontos, hogy a végén rövid holland összefoglalások zárják, nyitva ezzel a nemzetköziség felé, de még inkább gesztusként a könyv holland támogatói (a Nagykövetség és a Nederlandse Taalunie) iránt. Egyetlen kritikánk lehet: a nevek egységesítés nélkül hagyása néhol zavaró az egyesített tartalomjegyzék ellenére (pl. a Jan/Johan/Johann de Witt a 111. oldalon, Zaunschliffer a 123. oldalon, és G. Brandt a 208. és a 219. oldalon). Az elrendezés jóvoltából a szerkesztők izgalmas miscellanea-hangulatot adtak a kötetnek, a tanulmányok mégis két nagy téma köré csoportosíthatók: Hollandia és a neves katonai vezető szerepe (államtörténeti és biográfiai elemzések), illetve a gályarabság (történeti és forráselemző munkák). Módszertani megközelítést tekintve pedig három műfaj keretein belül szólalnak meg az írások: a történelmi hátteret megjelenítő (a Holland Köztársaság és a Nápolyi Királyság had- és államtörténeti leírása), forráselemző (naplók, kiadványok alapján) és a hatástörténetet vizsgáló (Ruyter holland és magyar recepciója) tanulmányokat olvashatunk. Az írások bemutatásában a második rendjében, de a harmadik, a műfaji-metodológiai felosztás szerint haladunk. Pósán László a 17. századi holland külpolitikát elemezte, rámutatva, hogy mennyire hangsúlyos szerepe volt ebben az admirális katonai győzelmeinek. Ehhez kapcsolódik Pusztai Gábor holland szakirodalmat feldolgozó, jó képanyaggal ellátott tanulmánya, amely kiváló áttekintést nyújt Ruyter életútjáról, családi és anyagi hátteréről, karrier- és kegyességi útjáról. Ez alapján árnyalt kép rajzolódik ki a puritán életű — 17. századi kortárs hazai fogalmakkal élve — „szent vitéziről, aki méltán lehetett mintaképe katonáinak és modellje a kor vallási ideáljának. Bujtás László Zsigmond a már tőle megszokott, a Könyv és Könyvtár (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának közleményei), illetve a Magyar Könyvszemle hasábjain közölt hollandiai hungarica-találatairól ismert, precíz adatolású, forrásfeltáró munkát végezve elemezte Ruyter halotti pompájának előkészületeit, és a Westhovius nevű lelkipásztor beszámolóját az admirális utolsó hónapjairól. Tanulmányához két unikális levelet is közölt, egy latin és egy holland nyelvűt (utóbbit magyar fordítással együtt). S végül Bitskey István zárja a Ruyterrel foglalkozó tanulmányok sorát: az ő írása a holland katona magyarországi irodalmi hatását vette górcső alá. A holland-magyar protestantizmus évszázados kapcsolatrendszerében természetesen helye volt annak a 17. század végi szálnak, amely Ruytert és a gályarab prédikátorokat kapcsolja egybe. Több tanulmány is hangsúlyozza, kiemelten az egyik szerkesztőé, Pusztai Gáboré, hogy milyen jelentős a hadvezér korabeli image-ének a hangsúlyozása. Ruyter katona volt, de kegyes ember, aki puritán módon élt. A két világháború közötti időszakban a megújult, kuyperánus protestan-