Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Michiel de Ruyter és Magyarország (Ism.: Csorba Dávid
1272 TÖRTÉNETI IRODALOM 1272 ritka növényfajták távoli ügyleteket igénylő beszerzése, gyűjtése, elrendezése hasonló logikával és igényességgel történt, mint a palotán belüli könyvtár gyarapítása. A 16. századi magyarországi arisztokrácia művelődésének érdekes oldalát mutatja meg Bobory Dóra könyve: hogyan szövődik a barátságok és a patronátus viszonyrendszere köré a közös természettudományos érdeklődés által fenntartott, távolra nyúló kapcsolatrendszer, a fegyvercsörgés világában is fennmaradó, egyre szélesedő, sokoldalú kultúra. Bobory Dóra könyve érdekes keveréke az olvasmányos, mikrotörténeti exkurzusok füzéréből elrendezett, új stílusú történelmi kismonográfiának és az ambiciózus munkával összegyűjtött és elrendezett, filológiai ambícióval összeállított történeti dokumentációnak. 117 oldal szöveghez 683 jegyzet (az angolszász szokásoknak megfelelően végjegyzet) kapcsolódik, több mint 60 oldal terjedelemben, és ezekbe a jegyzetekbe olykor kis (eset)tanulmányokba illő, többoldalas életrajzok, elemzések, értelmezések vannak belesűrítve. Lehet, hogy kiadója kényszerítette erre a szerzőt - én mindenesetre jobban örültem volna, ha ezek az olvasnivalók is bekerülnek a főszövegbe. Fontos lenne a könyv magyar változatát is mielőbb megjelentetni, és egy ilyen, a hazai közönség számára készülő változat feltehetőleg lehetővé teszi e sok-sok értékes mikrotörténeti megfigyelés még részletesebb bemutatását. Klaniczay Gábor MICHIEL DE RUYTER ÉS MAGYARORSZÁG Szerk. Bitskey István - Pusztai Gábor Kossuth, Debrecen 2008. 251 o. Hollandia születésének ideje, a 17. század már a kora újkori, de a jelen történésze szemszögéből nézve is a gouden eeuw, az aranykor volt. A tengeri kereskedelemért folytatott küzdelem, Rembrandt és Orániai Vilmos, illetve Jan de Witt kora, amikor nemzetközi szerződések és egyezmények szavatolták az Egyesült Tartományok létét. A holland történelmi emlékezet legjelentősebb emlékhelyei kötődnek ehhez a korszakhoz: ezt jelzik a városok főtereinek szobrai éppúgy, mint a jelenkori nagy jubileumi ünnepségek. 2006 - a 'Rembrandt 400', 2007 - a 'Ruyter 400' jegyében telt: a két nemzeti példakép és szimbólum születésének négy évszázados jubileumát állami ünnepségek sorozata éltette. Erre reagált eklatáns módon a Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszéke, amikor 2007 októberében több szempontból is aktuálisan megemlékezett a holland tengernagy, Michiel de Ruyter életművéről és magyarországi recepciójáról. Michiel de Ruyter admirális hollandiai szerepe sokkal látványosabb, mint a magyarországi értékelése. A 17. század tengeri küzdelmeinek egyik jellegzetes alakja, akinek életútja szimbóluma lehet korának — mint ezt a kötet egyik szerkesztője és a konferencia ötletgazdája és főszervezője, Pusztai Gábor tanulmányában jelezte —, ám mégis főként visszavonulását követően nőtt meg jelentősége. A tengeri kereskedelem primátusáért folytatott háborúkhoz Ruyter segítségét kérte a köztársaság — és nem véletlenül lett már életében különös tiszteletben álló személység —, ő ugyanis már korábban is számos csatát és háborút nyert meg a hollandoknak az angol-holland küzdelmekben, majd az északi háborúban, de az algériai kalózok és a franciák ellen is. És nem utolsósorban ő volt az, aki katonai, de főként diplomáciai eszközökkel elérte, hogy 1676-ban a nápolyi gályákról és börtönökből szabadon engedjék a magyar protestáns prédikátorokat, majd I. Lipót szabadságlevelet adjon ki emiatt. Ruyter admirálisnak — mondhatnánk — a szabadságát köszönheti Hollandia, és más módon a protestáns lelkipásztorok is. Nyugat-Európában szinte egy teljes nemzet, Magyarországon pedig két történelmi felekezet emlékezetének igen meghatározó része a híres 17. századi hadvezér. A magyarországi kötet szerkesztői (Bitskey István és Pusztai Gábor) jó érzékkel választották ki a konferencia helyszínéül a Debreceni Református Kollégiumot, időpontjául pedig a reformáció hetét (2007. október 23-31.), hiszen a Kollégium előtt található az az emlékoszlop, amelyet a gályarab prédikátorok emlékének állítottak, és rajta kiemelt helyen látható Ruyter neve. Az 1861-ben létrehozott patrióta egyesület, az ún. Emlékkert Társulat égisze alatt született meg az 1848-as forradalmat emlékké nemesítő oroszlános szobor, a Bocskai-szobor és a gályarab emlékoszlop is. Utóbbit a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódva 1895. november 24-én állították fel, özvegy Hegyi Mihályné Józsa Eufrozina adományának köszönhetően, nevezetesen „azoknak [...] az emlékezetére, a kiket a XVII. század vallási türelmetlensége és erőszakoskodása a két protestáns egyházban elfoglalt hivatalos állásaikból [...] gályarabságra hurczolt" (Vasárnapi Újság [1895. nov. 24.] beszámoló a szoboravatásról). A cívisvárosban mindkettejük, a gályarab-szabadító hadvezér és a szoboradományozó özvegyasszony nevét utca őrzi.
