Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bobory, Dóra: The Sword and the Crucible. Count Boldizsár Batthyány and Natural Philosophy in Sixteenth-Century Hungary (Ism.: Klaniczay Gábor)

TÖRTÉNETI IRODALOM 1271 ja Batthyány Boldizsár — Cicero, Homérosz, Tertullianus könyvekkel jelzett — klasszikus művéltségét és frankofil érdeklődését (amelynek kielégítésében a kor legjelentősebb francia könyvkereskedője, a bibliopola gallusként emlegetett Jean Aubry segédkezett). Érdekes megtudni, hogy ott volt könyvespolcán François Rabelais Pantagruelje és Gargantuája, de megvásárolta Jean Bodin legfrissebb politikaelméleti munkáit is (amire már korábban felfigyelt a magyar kutatás). Bobory Dórát közelebbről e nagy gyűjtemény egy további markáns része foglalkoztatja: a természetfilozófia tematikájával foglalkozó könyvek. Egy recenzióban hosszadalmas lenne sorra venni mindazt, amit a kor európai műveltségéből elhoztak Németújvárra Batthyány Boldizsár könyvei. Inkább csak arra utalnék, hogyan használja Bobory Dóra a könyvlistát a középkori és reneszánsz hermetizmus, kísérleti természettudomány és alkímia fontosabb szerzőinek, gondolati áramlatainak a bemutatására, értő kézzel forgatva a nemzetközi szakirodalom klasszikus és legfrissebb munkáit (Lynn Thorndike-tól, Frances Yatestől és Brian P Copenhavertől Paolo Lucentini, Chiara Cristiani vagy Anke Timmermann írásaiig). A legizgalmasabb rész mindezen belül az a kivételesen nagy könyvgyűjtemény volt, amelyet Batthyány Boldizsár a kor legeredetibb és legtöbbet vitatott okkult gondolkodója, a Trismegistus Germanus néven emlegetett Paracelsus és követői, vitapartnerei munkáiból tudott összegyűjteni. Paracelsus esetleg 1521 és 1524 közötti, vagy talán 1526. évi első, majd 1537. évi — részletesebben dokumentált — második magyarországi utazásával, a vasat rézzé átalakítani tudó szomolnoki és úrvölgyi aqua mirabilisrőX és a földben lévő aranyat magába abszorbeáló tokaji „arany venyigéről" mondott dicséretével már több ízben foglalkozott a magyar szakirodalom (Magyary-Kossa Gyula, Szathmáry László, Szőnyi György Endre). Ezt az anekdota-sorozatot hosszú ideig úgy kezelték, mint Paracelsus magyarországi kapcsolatának egyetlen történeti emlékét. Batthyány Boldizsár könyvtára alapján Bobory Dóra felhívja a figyelmet arra, hogy mindezt követte egy második hullám: a Paracelsus munkássága körül az 1570-es években újra fellángoló nemzetközi vita pontos lenyomatot hagyott Németújvárott. Paracelsus többnyire csak ekkor kiadott művei mellett (amelyből tíz kötete volt Batthyánynak) éppen a Paracelsust újra kiadni, propagálni kezdő pfalzi kör — Adam von Bodenstein, Michael Toxites, Georg Phaedro (Federlein) — munkáinak, valamint a Paracelsus-szótárt összeállító Gerhard Dorn könyveinek, másfelől a Paracelsus orvostudományával és alkímiájával vitába szálló dán Petrus Severinus, a svájci Conrad Gesner és a francia Jacques Aubert könyveinek a jelenléte teszi Batthyány könyvtárát izgalmas, további magyarázatokra és elemzésekre csábító együttessé. Bobory elemzése felvillantja a paracelziánus mozgalom és a körülötte kavargó viták érdekes dinamizmusát, és mindezzel jól előkészíti könyve talán legérdekesebb fejezetét, annak bemutatását, hogyan lépett az elméleti tájékozódás után az alkímia iránt érdeklődő magyar főúr a tettek mezejére. A Batthyány Boldizsárnak írt majdnem ezer levél — noha ez e kiterjedt késő humanista levelezésnek sajnálatos módon csak az egyik fele — kitűnő lehetőséget nyújt Bobory Dórának arra, hogy rekonstruálja, miként fogott a nyugat-dunántúli főúr egy szűk baráti körrel együtt alkímiai kísérletekbe a 16. század második felében. A következő fejezetben így bemutatásra kerül a könyv címadó tárgya, az olvasztótégely. Megismerjük Batthyány négy alkimista barátját: Elias Corvinust, a bécsi poéta laureatust, Felician von Herbersteint, a fémbányászat iránt érdeklődő stájer grófot, valamint két orvost: az osztrák Johannes Homeliust és a Magyarországon élő itáliai Nicolaus Pistalotiust. A történeti kutatás hosszú ideig az alkímiát inkább teoretikus és irodalmi spekulációnak tekintette, a gyakorlati kísérletezésről Tycho Brache és Andreas Libavius fantázia-megmozgató laboratórium-leírásai nem sokat mondtak. 1980-ban azonban az osztrák Oberstockstallban (Krems közelében) a Fuggerekkel is kapcsolatban levő von Trenbach család birtokán egy ásatás napvilágra hozott egy egész alkímiai laboratóriumot, amelynek berendezése, eszköztára igazolhatóan ilyesféle kísérletezésre szolgált, és ez új jelentőséget ad azoknak az adatoknak, amelyek az efféle okkult féltudományos próbálkozások további kortárs nyomaira utalnak. Bobory Dóra a Batthyány körüli baráti kör levelezéséből rekonstruálni tudja, hogyan próbált e társaság különféle eszközöket, ritka nyersanyagokat beszerezni, miként kutatták fel a kísérletezésben közreműködni tudó „asszisztenseket", illetve hogyan kísérleteztek különféle gyógyszerek előállításával - persze a „bölcsek kövét" hiába keresték. A könyv utolsó fejezete Batthyány Boldizsár természettudományos érdeklődésének egy másik területét, a botanikát mutatja be, amelyet hírneves flamand barátjával, Carolus Clusiusszal, a Fungorum in Pannoniis observatorum brevis história szerzőjével együttműködve művelt, akinek a magyarországi ízletes gombákat nem egyszer fel is tálalta, amikor vendégül látta udvarában. Ez a fejezet egyúttal lehetőséget ad arra, hogy az olvasó bepillantást kapjon a 16. századi magyarországi kertkultúra világába, és azon belül Batthyány Boldizsár szalónaki kertjébe, ahol a különböző