Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bobory, Dóra: The Sword and the Crucible. Count Boldizsár Batthyány and Natural Philosophy in Sixteenth-Century Hungary (Ism.: Klaniczay Gábor)

1270 TÖRTÉNETI IRODALOM 1270 országi arisztokrata család sarjaként, nagybátyja, I. Ferenc patronáló irányításával nevelődő Boldizsár életéről és évszázadáról Bobory Dóra könyvében a helyszínek adnak plasztikus képet; a németújvári udvar, a franciaországi élmények Párizsban és a Loire menti kastélyokban a Szent Bertalan-éj évtizedében, az adatokkal nem bizonyítható, feltehetőleg legenda-számba menő padovai egyetemjárás, több Bécsben eltöltött esztendő, részvétel örömteli és tragikus családi eseményeken (saját esküvőjén, illetve nem sokkal utána apósa, a szigetvári hős Zrínyi Miklós temetésén, akinek levágott fejét ő vitte könnyes szemmel a gyászmenetben), s végül vonakodó magatartása, amely némi elhatárolódást mutatott a Habsburg-udvartól. A helyszínek egyúttal fontos találkozásokra, baráti és intellektuális kapcsolatok kialakulására adtak lehetőséget. A párizsi tartózkodás során ismerkedhetett meg Batthyány Boldizsár a híres protestáns nyomdász, Chrétien Wechel társaságával, melybe beletartozott az emblematikai munkáiról ismert Johannes Sambucus (Zsámboky János), a flamand botanikus, Carolus Clusius, és számos tudós, aki az akkoriban divatos neoplatonikus-hermetikus természetfilozófiának, illetve a belőle kisarjadó okkult, alkímiai gondolkodásnak hódolt. A bécsi évek során kerülhetett Batthyány Boldizsár közelebbi kapcsolatba a nagy kultúrájú császári könyvtárossal, Hugo Blotiusszal. Ezekben az években bukkan fel Közép-Európában az angol mágikus irodalom ismert képviselője, John Dee (bár kérdés, hogy Batthyány volt-e az az „egy magyar főúr", akit név nélkül emleget Dee egy levelében, hogy meghívta a maga birtokára - ennek cáfolatára Bobory meggyőző kritikai érveket hoz fel), és ekkoriban jár a pozsonyi orvos-botanikus Georg Purkircher házában a késő reneszánsz jelentős angol költője, Sir Philip Sidney. Az angol értelmiség e két kiemelkedő képviselőjének magyarországi látogatásait feldolgozó történelmi tanulmányokat (Szőnyi György Endre, illetve Gömöri György munkáit) jól használja arra Bobory, hogy bemutassa a Batthyány Boldizsár gondolkodását meghatározó nemzetközi értelmiségi kapcsolatrendszert. És nem feledkezik meg e kapcsolatháló további kelet-európai kiterjedéseiről, a John Deet és Edward Kelleyt Lengyelországba meghívó Olbracht Laski mecénási ténykedéséről. A közelmúltban több nagy sikerű és elméleti igényű monográfia vállalkozott arra, hogy rehabilitálja a biográfia patinás történetírói műfaját - ilyen volt Jacques Le Goff Szent Lajosról írt könyve (1996) és Michael Clanchy Abélard-életrajza (1997). Bobory Dóra törekvése ezekkel rokonítható: egy életpálya gazdagon rekonstruált kontextusa segítségével kíván eleven képet adni egy egész történelmi korszakról. Esetünkben a törökellenes harcok szorítása ellenére páratlan érdeklődéssel, kíváncsisággal könyveket és beszélgetőpartnereket maga köré gyűjtő, kísérletezgető, széles körben levelező, tudós főúr portréja szolgál arra, hogy bemutassa a késő humanizmus, a reformáció és az ellenreformáció európai szellemi áramlatainak magyarországi megjelenését, hatását. Le Goff nem zárja le Szent Lajos életrajzát hőse halálával, hanem kiterjeszti annak „halál utáni életére" egészen az 1297-ben bekövetkezett ünnepélyes szentté avatásáig, így a nagy francia uralkodó cselekedetei és a hozzá kapcsolódó sokféle emlékezet lehetőséget adnak neki, hogy új összképet fessen a 13. századi Európáról. Batthyány Boldizsár Bobory által készített életírása nem lép fel azzal az ambícióval, hogy ilyen általánosabb korképet adjon, nála Batthyány élete más irányokba terjed ki: az életrajz része lesz a főúr évtizedeken át gyűjtött könyvtára, az alkímiai kísérletezéshez épített „laboratórium", valamint a botanikai megfigyeléseket lehetővé tevő kert és park. Mikrotörténeti igénnyel rekonstruált kontextusok segítségével tesz kísérletet a szerző arra, hogy feltárja Batthyány intellektuális biográfiáját, amelyről közvetlen forrás elég kevés maradt, közvetett viszont annál több. A kora újkori magyarországi könyvtárak rekonstrukciójával foglalkozó szakirodalom a közelmúlt művelődéstörténeti kutatásainak egyik legeredményesebb ága. A Monok István és kutatótársai által készített könyvtárkatalógusok és tanulmányok nyomán rendelkezésünkre áll az a tágabb összkép, amelyben el tudjuk helyezni a ma 334 kötetet számláló, de Batthyány levelezése, valamint a fennmaradt könywásárlási számlák alapján legalább 670 könyvet magában foglaló németújvári könyvtárat (amelynek történetét és állományát ugyancsak Monok István dolgozta fel Eötvös Péterrel és Zvara Edinával együttműködésben). Ez volt a 16. század második felének negyedik vagy az ötödik legnagyobb könyvtára Magyarországon (a két legnevesebb kortárs magyar humanista, Zsámboky János 6500 kötetes és Dudith András csak részleteiben rekonstruálható könyvtára, valamint Johannes Dernschwam, a Fuggerek magyarországi prokurátora 651 könyvből és 1162 kisebb nyomtatványból álló bibliotékája után). Noha ez a méret eltörpül a cseh Rozmberk könyvtár 10000 kötet körüli nagysága vagy a még nagyobb nyugat-európai magánkönyvtárak mögött, mindenképpen figyelemre méltó intellektuális ambícióról tanúskodik. Minden könyvtár egyúttal lenyomata gyűjtője műveltségének, érdeklődésének. Bobory Dóra bemutat-