Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Ism.: Molnár Antal)

1268 TÖRTÉNETI IRODALOM kapcsolatos vizsgálatokat, és ezek alapján mutat rá általános tendenciákra, kiegészítve és sok esetben finomítva a szeriális forrásokból kibontakozó képet. A kötetben közölt első dolgozat már tartalmazza azokat a problémákat, amelyek későbbi írásaiban rendre visszatérnek. Rámutat a hegyaljai régió felemelkedésének komplex okaira, a Szerémség pusztulása mellett mindenekelőtt a felső-magyarországi városok megerősödésére, tőkeerejére és befektetési igényére, emellett a lengyel vásárlóerő növekedésére. A dolgozatban már felbukkannak azok a jelenségek (a piackörzetek formálódása és a kereskedelem-szervezet láncszerű felépítése), amelyekre a későbbi írások elsősorban fókuszálnak (Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján, 5-23.). A tanulmányok jelentős része vizsgálati jegyzőkönyvekre és elszámolásokra épül. Időrendben az első ilyen témájú tanulmány a bécsi vámjegyzék és a magyarországi harmincadbefizetés igazolásai közötti különbségekből indul ki (Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546-ban, 229-240.). A következő írás a petronelli vízivám és a maria-ellendi szárazvám 16. század végi elszámolásait fogja vallatóra (Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján, 271-288.). Egy további dolgozat a korrupt bécsi Handgraf (piacfelügyelő), Ladislaus von Edlasperg és bűntársai elleni vizsgálat tanulságait bontja ki (Az Edlasperg-ügy. Magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében, 289-307.). Végül a szerző önálló tanulmányt szentelt az 1570-es években fegyvercsempészési és kémkedési ügyekben folytatott nyomozásoknak (Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez, 339-362.) és egy, a harmincadszervezet hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatnak (Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében [1668], 363-379.). ' A kereskedelemtörténet vizsgálatának talán legnagyobb nehézsége, hogy a szeriális források, mindenekelőtt vámnaplók igen esetlegesen maradtak ránk és sokszor erősen torzítanak, az egyes kereskedőkkel, cégekkel vagy ügyletekkel kapcsolatos forrásokból rekonstruálható kép pedig olyannyira töredezett, hogy a gazdasági kapcsolatrendszer egészét aligha értjük meg belőlük. Nyilván ez az oka annak, hogy mind ez ideig nem készült el a kora újkori magyarországi kereskedelem összefoglaló története. Gecsényi Lajos tanulmányaiból, az általa gondosan rekonstruált és kibontott konkrét esetekből a töredezettség ellenére ugyanakkor biztató módon összeáll egyfajta koherens kép, amely a korábbi kutatások eredményeivel együtt mégiscsak megteremti egy talán nem is olyan távoli szintézis lehetőségét. Az írásokból teljesen egyértelműen körvonalazódik Bécs központi szerepe a magyar gazdaság német, cseh-morva és észak-itáliai kapcsolatrendszerében. A császárváros mindenekelőtt húspiacként jelentett fontos célpontot a magyar kereskedők számára, emellett vásáraival, boltjaival és raktáraival jelentős elosztó központként működött, az export és az import viszonylatában egyaránt. A politikai és katonai centrális szerep miatt a hadi és a gazdasági érdekek gyakran ütköztek, hiszen Bécs egyúttal a fegyverkereskedelem, a kémkedés és csempészet központjának is számított, ami a korrupció melegágya volt. A kémgyanú és a csempészet miatt a hódoltsági kereskedőket gyakran kitiltották Bécsből, de a rendeletek betartásakor (pontosabban be nem tartásakor) — a kapcsolatok folyamatossága érdekében — szinte mindig a gazdasági érdek kerekedett felül. A konfliktusok kezelésére a kereskedők is kialakították védekező mechanizmusaikat: kiépítették a faktorrendszert, csökkentették személyes jelenlétüket és lassanként átrendeződtek a kereskedelmi utak is. Gecsényi tanulmányaiból kibomlik a bécsi és a magyar kereskedők személyes kapcsolatainak folyamatos láncolata, a bécsi kereskedők közvetlen magyarországi üzlettársainak hálózata is. Ugyanilyen fontos a Bécsből továbbmutató kapcsolatrendszer vizsgálata: mindenekelőtt a dél-német városok (Nürnberg, Augsburg, Ulm és Köln) irányában, amely viszonyrendszer a 14. és a 17. század között folyamatosan fennállt, a török előrenyomulás és a gazdasági mélypontok ellenére ugyanis fennmaradt a kereslet-kínálat egyensúlya (Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig, 409-431.). Szintén alapvető kérdést jelent a nyugati külkereskedelem hazai alközpontjainak átrendeződése a török hódítást követő években: Buda, Pest és Fehérvár helyett Nagyszombat, Pozsony, Győr, a Vág-menti városok, Kassa, Szatmár, Bátor, Debrecen, Várad és Kolozsvár váltak az árucsere legfontosabb centrumaivá. A királysági és az erdélyi központok kiterjedt hódoltsági kapcsolatrendszerrel rendelkeztek, amelyet a szerző Győr példáján illusztrál, elsősorban somogyi, tolnai és alföldi faktorok példáival. Ugyancsak győri mintán vizsgálja a magyarországi alközpontokban megjelenő bécsi és itáliai kereskedőket, ezek családi kapcsolatait és beilleszkedését a magyar környezetbe (a már idézett Győr kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVII. században, 255-270.).