Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Ism.: Molnár Antal)

TÖRTÉNETI IRODALOM 1267 hivatalviselő és katonáskodó köznemesség társadalom- és igazgatástörténeti vizsgálata nem tekint messzi múltra vissza. A nem túlságosan nagyszámú előzmény után az elmúlt években elsősorban Dominkovits Péter dolgozatai foglalkoztak ennek a politika- és társadalomtörténeti szempontból meghatározó rétegnek a vizsgálatával. Gecsényi itt közölt hat tanulmánya a téma módszertanilag és tematikailag is hatféle megközelítését nyújtja: vizsgálja a képzést, esettanulmányként bemutat egy családot és egy személyt, nyomon követi a két meghatározó pályatípus, a kamarai és vármegyei igazgatás szintjeit. Az első vonatkozó tanulmány a protestáns és katolikus iskolarendszer határán álló bécsi tartományi iskola történetét mutatja be, és (elsősorban az adósságjegyzékek alapján) 42 magyar diákot azonosít az 1565 és 1592 közötti évtizedekből, vagyis a Magyar Királyság történetének egy viszonylag „iskola nélküli" időszakából. A diákok zöme királysági és királysági kapcsolatú erdélyi végvári és köznemesi környezetből származott, későbbi életpályájukat — két kiemelkedő személy kivételével — a végvárak, vármegyék és főurak szolgálata jellemezte (Magyar diákok a bécsi tartományi iskolában a 16. század második felében, 241-254.). A két esettanulmány közül a korábbi egy nyugat-magyarországi köznemesi családot mutat be. A Falussyak három generációja főúri familiárisként emelkedett folyamatosan a társadalmi ranglétrán, ami előnyös házasságokkal, anyagi gyarapodással, bővülő és több megyén átívelő rokoni kapcsolatrendszerrel járt együtt (Egy köznemesi család a 17. században. A Falussyak, 309-323.). A másik dolgozat főszereplője, Nagyváthy Ferenc a hőskor tipikus figurája, a korai „hivatásos" hivatalnok prototípusa, aki a humanista főpap-kancellár, Oláh Miklós környezetéből került állami szolgálatba és vált pénzügyigazgatási szakemberré (Egy kamarai tisztviselő a XVI. században. Nagyváthy Ferenc, 401-407.). A genealógiai és biográfiai mélyfúrásoknak a prozopográfiai vizsgálatok adnak távlatokat: egy-egy dolgozat veszi górcső alá a Magyar Kamara vezetőit 16. században és a Szepesi Kamara tisztviselőit a 17. század második harmadában. A kora újkori jogtudó értelmiség vizsgálata mindenekelőtt arra a tényre mutat rá, hogy a sokat emlegetett Vitnyédy-jelenség korántsem egyedülálló, hiszen a kamarai hivatalokban egy jól képzett, olykor irodalmilag is művelt szakértőgárda működött. Az 1528-ban megszervezett Magyar Kamara vezetőinek és magyar tanácsosainak rekrutációja világosan igazolja a fenti megállapítást: ez a szakember-elit jórészt humanista főpapok környezetéből, egyetemet járt kancellistákból, német tanácsosokból, a bírósági szervezetből kiemelt köznemesekből és ritkábban vármegyei nemesekből verbuválódott. A kamarai tisztviselőréteg egyúttal a Habsburg-magyar államközösség közös jellegének, egymásrautaltságának szimbóluma is volt: törekvéseiben a központi és a rendi érdekek egyaránt jelen voltak (A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és magyar tanácsosai a 16. században, 475-487.). A Szepesi Kamara a Habsburg Monarchia legkeletibb kormányszerve volt, működését ezért egyfajta végvidéki jelleg jellemezte és összetett funkciókat látott el. Az intézmény 17. századi hivatalnokainak kiválasztásában emiatt a vallási elkötelezettség, az uralkodó-hűség és az alapos helyismeret igen jelentős szerepet játszott. A tanulmány számos fontos, a korszak kutatói számára ismerős főtisztviselő életrajzát nyújtja, köztük azét a Holló Zsigmondét, akinek a majdnem családi drámába torkolló katolizálását még egy jezsuita iskoladráma is megörökítette, példaképül állítva az állhatatos ifjút a kor diáksága számára (A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között, 453-473.). A szerző munkásságának és ebből adódóan a tanulmánykötetnek is talán a legmeghatározóbb vonulata a kereskedelem-történet. Ez a gazdaságtörténeti diszciplína Magyarországon is viszonylag bőséges historiográfiai múltra tekinthet vissza, hiszen Takáts Sándortól és a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében megjelent számtalan közleménytől kezdve a méltatlanul elfeledett Kerekes Györgyön át Pach Zsigmond Pálig, Ember Győzőig, Zimányi Veráig vagy a legújabban Szakály Ferencig sok kutató foglalkozott 16-17. századi Magyarország gazdasági kapcsoltrendszerével. Joggal merül fel a kérdés: Gecsényi munkássága hol helyezkedik el a fenti sorban? Ennek kijelöléséhez mindenekelőtt a szerző forráshasználatára kell felhívnunk a figyelmet. Gecsényi Lajosnak hosszú bécsi külszolgálata alatt módja volt olyan alapos és szisztematikus levéltári kutatásokat végezni, amelyre eleddig kevés kutató tudott vállalkozni. Ennek köszönhetően a bécsi archívumok mellett több olyan vidéki forrásőrző helyre is eljutott, amelyek a magyarországi kutatásban teljesen ismeretlenek voltak. A merőben új levéltári anyag megszólaltatása mellett a szerző írásaiba beledolgozta az elmúlt évtizedek német és osztrák gazdaságtörténet-írásának eredményeit, ezzel jelentős mértékben bővítette és mélyítette a kora újkori kereskedelem magyarországi kutatásának perspektíváit. A témaválasztás nagyrészt szintén a forráshasználatból következik: általában nehezen hozzáférhető dokumentumok alapján rekonstruál különböző visszaélésekkel