Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
8 KONRÁD MIKLÓS Aligha meglepő tehát, hogy az érintettségéből eredő túlzásra való hajlam a neológ értelmiséget a valós helyzetnél sötétebb kép festésére serkentette. A zsidóság felső rétegeit megítélése szerint megtizedelő „elpártolás folyamata" persze önmagában is aggasztó volt,3 1 ám külön aggodalmat váltott ki e folyamat társadalmi hatása. „A nagyok példája — írta Szabolcsi Miksa — akkor is vonz, ha rosszat mutat."3 2 1904-ben, nem sokkal Elek Pál, a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatójának kitérését követően, Vajda Izidor, a bank egyik igazgatója is kikeresztelkedett. Aligha vallási meggyőződésből, kutatta az Egyenlőség a kitérés okát, se nem azért, mert a bank élén keresztény vezetőre volt szükség, „az már megvolt Elek Pál személyében". Csak egy magyarázat lehetett: „A kitért magas állású ember példája ragadós. [...] Szükségtelen, hogy maga az igazgató térítési munkálatokat folytasson; neve, állása, személyisége önmagától is folyton emanálja a hitehagyás levegőjét. [...] A pásztorok nyomába terelődik a nyáj."3 3 A vagyoni és kulturális elit utat mutatott, kérdés, hogy milyen utat. „A helyett, hogy ők lennének az első zsidók, kik körül kialakul és kijegecesedik a modern magyar zsidóság, mint minden más arisztokrácia körül a maga társadalma: a mi báróink és freiherrjeink betolakodnak egy rájuk nézve idegen felekezetbe," írta Singer Bernát 1904-ben.34 Az elit elpártolása nem csak a „nyáj' egyes tagjainak a kitérését vonta magával, az egész zsidó társadalom belső kohézióját rendítette meg. „Nevezetes ember, ki megtagadja múltját, felekezetét — írta Szabolcsi Miksa 1909-ben —, támaszt is dönt egyszersmind."3 5 II. Érvek a kitérés ellen Az 1890-es évek második felétől, majd még inkább az áttéréseknek az 1900-as évek eleji hirtelen növekedését követően, a kitérés elleni küzdelem a neológ értelmiség deklaráltan egyik legfőbb céljává vált.3 6 A „hitehagyás" persze csupán részét képezte egy szélesebb problémakörnek, a középosztály zsidósága iránti feltételezetten rohamos elidegenedésének. „Felekezetünket nem a kitérések veszélyeztetik legközvetlenebbül, hanem az a dissoluczió, mely a lelkekben végre megy", írta 1898-ban Weiszburg Gyula, ekkor a Pesti Izraelita Hitközség segédrabbija.3 7 A zsidó vallásból való kilépés, a zsidósággal való nyilvános szakítás ugyanakkor e problémakép. Magyar Zsidó, 1910. jan. 20: 12.; Kritikus [Weiszburg Gyula]-. Reflexiók. Hitközségi Szemle 3. (1912: 6. sz.) 142.; Schönfeld József-. Lipótvárosi levelek. [1911.] In: Uő: Harcban a zsidóságért. Bp., Általános Ny., é. n. [1928.] 96.; a napisajtóban: Ki lesz Hatvany Sándor utódja? Az új zsidó főrend. Pesti Tükör, 1913. márc. 9. 4.; illetve a radikális publicisztikában: Várdai: A zsidó államtitkár. Huszadik Század 14. (1913: 5. sz.) 627. 31 Dr. Goldschmied Lipót-. A mi jövőnkről. Hitközségi Szemle 3. (1912: 4. sz.) 83. 32 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. A kitérők proskribálása. Egyenlőség, 1909. dec. 26. 4. Szabolcsi a „Meturgeman" (arameus, jelentése: tolmács, fordító) című rovatában közölte a laphoz beküldött levelekre adott válaszait. 33 Ábrahám [Gábor Andor]-. Kitérések. Egyenlőség, 1904. júl. 24. 3. A szerző nem azonos az író és költő Gábor Andorral, az Ábrahám álnév mögött rejtőző 20 éves újságíró a Rabbiképző tanítványa volt, később a Pesti Izraelita Hitközség vallástanára. 34 Dr. Singer Bernát: A kitérések IV Egyenlőség, 1904. dec. 4. 4. 35 Szabolcsi M.: A kitérők proskribálása i. m. 4. 36 Dr. Singer Bernát: A kitérések. I. Egyenlőség, 1904. nov. 6. 3. 37 W. Gy. [Weiszburg Gyula]: Erkölcsi mérleg. A Jövő, 1898. febr. 4. 1.
