Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Ism.: Molnár Antal)

1266 TÖRTÉNETI IRODALOM esővé váló forrásanyag miatt a vizsgálatokat azzal a szisztematikussággal folytatni, amellyel Kubinyi András a várostipológiáját felépítette, gyakorlatilag lehetetlennek bizonyult. Erre a nehézségre Szakály Ferenc híres könyvének (Mezőváros és reformáció) prológusa és epilógusa, illetve annak kritikai fogadtatása egyértelműen rávilágít. Más módszerekre van tehát szükség a 16-17. század vizsgálatához, mégpedig tudatosan kiválasztott mintákon belüli mélyfúrásokra, egyes várostípusok pontos meghatározására és ennek segítségével egy várostipológia kialakítása, amit majd követhet egy vagy több városhálózat rekonstrukciója. Ebben a perspektívában Gecsényi Lajos győri tanulmányai nagyon fontos lépcsőfokot jelentenek: meghatározzák egy sajátos kora újkori várostípus, az erődváros magyarországi és nemzetközi sajátosságait, és Győr példáján komplex módon bemutatják működését. A szerző először tisztázza az erődváros fogalmát: állami ösztönzésre, a védelmi rendszer részeként létrejött, komplex, a határvédelemmel összefüggő funkciókat ellátó, fallal körülvett és egybeépült vár-város, amelynek ugyanakkor a hagyományos városi funkciói és városképző erői is megmaradtak. Bemutatja a nyugat-európai analógiáikat és a magyarországi példákat (Győr, Komárom, Szatmár, Érsekújvár és részben Kassa), tisztázza az alapvető különbségeket a kétsejtű végvárváros és az egységes erődváros között (A 16-17. századi magyarországi városfejlődés kérdéséhez. Az erődváros megjelenése, 213-228.). Győr a püspöki várból és a káptalani mezővárosból a Bécs védelmében betöltött kiemelkedő hadászati jelentősége miatt az 1540-es évektől kezdve alakult át erődvárossá: olasz rendszerű erődként megkezdték komplex erődítését, nagyszámú katonaságot telepítettek falai közé, megszervezték a főkapitányi központot, kisajátították a püspökvárat és a káptalani épületek egy részét stb. (Győr 1526 után, 25-52.; Győr középkori helyrajzáról. Adatok és kérdőjelek, 115-132.; Győr erődváros kiépítése a 16. század második felében, 445-452.). Gecsényi a magyarországi viszonylatban talán a legtipikusabb erődvárosnak számító győri példán mutatja be mélyfúrások segítségével ennek a sajátos várostípusnak a működését. Nyomon követi az erődváros kialakulásával járó társadalmi változásokat, vizsgálja a régi lakosok és az új betelepülők viszonyát, a többnemzetiségű katonaság és a mezővárosi polgárság egymás mellett élését, az elkülönülő joghatóság (főkapitány és seregbírók, illetve földesúr és mezővárosi magisztrátus) alatt élő társadalmi csoportok közötti konfliktusokat (Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján, 71-90.; Városi önkormányzat a XVII. században Győrött, 133-164.; A végvári harcok taktikája. Török lesvetés Győr alatt 1577-ben, 325-337.). A szerző egyébként is erős kereskedelem-történeti érdeklődése Győr vizsgálatakor sem lankadt: fontos dolgozatban ismerteti a város jelentős áruközvetítő központtá válását, az itáliai és német-osztrák kereskedők és faktoraik megjelenését a városban, a kereskedőtársaságok alapítását. Bemutatja a felemelkedő kereskedő- és tőzsércsaládokat: közülük került ki a városi vezetőréteg; gazdasági-társadalmi szempontból is fontos rokoni kapcsolatok szövődtek közöttük, tulajdonképpen kisebb klánok alakultak ki (ezeket hívja a mediterrán várostörténet casatáknak); meggazdagodva nemességet szereztek; az egyházi pályára került személyek jelentős karriert futottak be, mint Lépes Bálint nyitrai és Dallos Miklós győri püspökök (a fenti dolgozatokon kívül: Győr kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVII. században, 255-270.). A katonaság jelenléte a kézműiparra is jótékony hatással volt: a sokirányú igények kielégítése érdekében a városban a 17. században 19 céh működött (Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében, 91-114.). A szerző önálló tanulmányokban vizsgálja a mezőgazdasági termelés, különösen a szőlőművelés helyi sajátosságait, illetve a város körüli kertek jelenségét {Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XI1-XVII. században, 191-212.; Győr határa a XVI-XVII. században. Kertek az erődváros körül, 433^443.). A kötetben tárgyalt változások részben gyengítették ugyan a városi fejlődést, mindenekelőtt a katonai igazgatás és a katonaság túlsúlya miatt, más oldalról viszont éppen hogy erősítették azt, főleg az erőteljesebb önszerveződéssel és a város gazdasági, mindenekelőtt kereskedelmi súlyának növekedésével. A szerző az általa készített vármegyei jegyzőkönyv-regesztákra építve önálló tanulmányban mutatja be a vármegyei közigazgatást és tisztikart a 17. században, a városi és vármegyei hivatali elit összefonódásait, illetve Győr megye népességi és gazdasági viszonyait a törökök kiűzése utáni évtizedekben (Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században, 165-190.; Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján, 53-69.). A 12 (igazából 13) győri tanulmány egymás mellé téve az erődváros 16-17. századi gazdaság-, társadalom- és igazgatástörténetének rendkívül adatgazdag, az általános magyar és nemzetközi kontextusban elhelyezett színtézisét nyújtja, pontosan azt tehát, amit a kötet főcíme ígér. A második tematikus egységet a hivatal- és köznemesség-történeti dolgozatok, szám szerint 5 (a Győr vármegyei tisztviselőkről szóló írással együtt 6) tanulmány jelenti. A 16-17. századi