Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Ism.: Molnár Antal)

TÖRTÉNETI IRODALOM 1265 elbizonytalanodunk. Egyrészt bizonyosan túl sok, hiszen nem győzzük követni, nemhogy olvasni az egymás után sorjázó monográfiákat, a konferencia-kötetek, emlékkönyvek vagy tanulmánykötetek írásait, másrészt pedig bizonyosan kevés, hiszen egy sor olyan könyv nem jelenik meg, amelyeknek napvilágot kellene látnia. Gecsényi Lajosnak, a Magyar Országos Levéltár volt főigazgatójának, az MTA Történettudományi Intézete osztályvezetőjének vaskos tanulmánykötete megjelenésével ez a desiderataAista. csökkent egy tétellel: a szerző 26 tanulmányát majd' félezer oldalon összegyűjtő könyv végre okafogyottá tette a szerző elszórtan, sokszor alig hozzáférhető vidéki kiadványokban és emlékkönyvekben megjelent írásai utáni „hajtóvadászatot", a fénymásolatokkal való küszködést és a „még mindig hiányzik valami" reménytelenségével való keresgélést. Arra a kérdésre, hogy miért szerepelt szinte minden kora újkorral foglalkozó kolléga virtuális hiánylistáján ez a kötet, mindannyian tudunk felelni, akik a címben megjelölt három szakterület valamelyikével foglalkozunk: a dolgozatok megkerülhetetlenek a kutatásban és az egyetemi oktatásban egyaránt. A kötet tanulmányai nem tematikus blokkokban, hanem a szereztetés időrendjében követik egymást: a 26 dolgozat az 1972 és 2003 közötti három évtized terméke, tehát (ugyan nem lezárt) életmű-kötettel van dolgunk. A tematikus eligazítást a kötet címe hivatott elősegíteni, amely első látásra igencsak általánosnak tűnik, de a mű alaposabb tanulmányozása mindenkit meggyőzhet: igazából nagyon pontos a megjelölés, hiszen e három kulcsfontosságú részdiszciplína (a gazdaságtörténet, a társadalomtörténet és az igazgatástörténet) kora újkori történetéhez kapunk alapvető és továbbgondolásra, kutatásra inspiráló szempontokat. Fontos hangsúlyozni: a kötet a szerző egyébként korszakokon és témakörökön átívelő munkásságának kifejezetten a válogatás tárgyához tartozó eredményei között sem törekszik a teljességre, nyilván elsősorban terjedelmi okok és tartalmi átfedések miatt. Nem szerepel a gyűjteményben a szerző egyetemi szakdolgozata alapján publikált első tanulmánya Bártfa város hegyaljai szőlőgazdálkodásáról (1966), sem pedig a tiszántúli és erdélyi kereskedők nürnbergi kapcsolatairól (1981) szóló dolgozat. Kimaradt több győri vonatkozású tanulmány, köztük a győri katonák és polgárok kapcsolatairól 1984-ben és a győri puszták gazdálkodásáról és társadalmi mobilitásáról 1994-ben közzétett írások. Nem közli a kötet a szerző bibliográfiáját sem, az ugyanis Kis Péter összeállításában hozzáférhető a Fons folyóirat 2002. évi kötetében, amely a 60 esztendős Gecsényi Lajos köszöntésére írott tanulmányokat tartalmazza. A kötet tartalma a címnek megfelelően három jól különválasztható részre tagolható: 12 (13) írás tárgyalja Győr 16-17. századi történetét, 5 (6) dolgozat hivataltörténettel és köznemesség-történettel foglalkozik, végül 9 tanulmány a kora újkori kereskedelem bonyolult világába kalauzolja az olvasót. Akár az írások futólagos szemléjével vagy csak a lábjegyzetek alapján is könnyen belátható: a kötet tanulmányai mindhárom témakörhöz alapvető újdonságokkal, számos ismeretlen adattal, új levéltári forrás megszólaltatásával járulnak hozzá. A szerző (ha az Osterreichisches Staatsarchiv négy önálló egységét egyetlen intézménynek számoljuk) összesen 25 gyűjtőhely dokumentumait használta. A kötet végén elősorolt levéltárak között a kutatók által leginkább látogatott központi archívumok mellett olyan kis és eleddig alig vagy inkább egyáltalán nem ismert levéltárak (pl. a komáromi városi levéltár vagy kisebb ausztriai kolostori és városi gyűjtemények) is felbukkannak, amelyek „felfedezése" egyértelműen Gecsényi Lajos érdeme. Emellett a hosszú éveken át bécsi levéltári delegátusként dolgozó szerző igen tekintélyes mennyiségű osztrák és német szakirodalmat mozgósít, amelyet itthon csak kevesen forgattak, egy részüket pedig a magyarországi kutatás egyáltalán nem ismeri. A kötet tartalmi sokszínűségét kimeríteni egy rövidre szabott ismertetésben aligha lehet, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy a szerző ebben a három nagy témakörben milyen főbb eredményekkel gazdagította tudásunkat. A könyv legnagyobb blokkja a Győr történetével foglalkozó írásokat tartalmazza, ami magyarázatát az ilyen irányú érdeklődésen túl nyilván a szerző győri levéltárosi múltjában, a hivatali munka melletti folyamatos kutatásban leli. A dolgozatok futólagos áttekintéséből is rögtön szembetűnik: ezek a tanulmányok egymás mellé helyezve egy tematikailag súlyozott várostörténeti korszak-monográfiát vagy annak legalábbis vaskos részét adják ki. A magyar várostörténet-írás az elmúlt bő félszázadban számos kiváló történész (többek között Mályusz Elemér, Szűcs Jenő, Bácskai Vera, Kubinyi András és Granasztói György) kutatásai nyomán tisztázta a középkori magyar városfejlődés legfontosabb értelmezési kereteit, mindenekelőtt a funkcionális város-modell és a városhálózati elemzés alapelveit. Ezeknek a vizsgálatoknak a kora újkorra történő továbbvitelével kevesen kísérleteztek, de a három országterület és ezzel együtt a párhuzamosan egymás mellett létező városhálózatok, valamint a kezelhetetlenül szét-