Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
A ZARÁNDOKHELYEK SZEREPE . . . A 17-18. SZÁZADBAN 1219 kitett oltáriszentség előtt tartották. A gyászt bizonyára nemcsak a VI. Károly halálát követő, már a végéhez közeledő gyászév indokolta, hanem a királynő drámai és kiszolgáltatott helyzete is, amint az a magyar rendekhez intézett 1741. szeptember 11-ei, szintén gyászruhában elmondott közismert beszédében is megnyilvánult: „Mindenkitől elhagyatva, egyedül a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Személyünk, gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét."194 A kolostor protokollumának bejegyzését a királynő máriavölgyi látogatásáról a mariazelli bencés szerzetes, Koptik Odo átiratában ismerjük.196 Eszerint „az 1741. évi országgyűlés idején, amikor minden fel volt zavarva, az ellenség mindenünnen Mária Teréziát, a mi királynőnket úgy támadta, hogy még Bécsbe sem mert visszatérni, hanem mindinkább a menekülésre gondolt, nem tudva azonban, hogy hová meneküljön, hogy biztonságban legyen, s az Osztrák Ház is már végéhez látszott érni: október 7-én a királynő Ferenc főherceggel bánatában Máriavölgyben jelent meg, imádkozva könyörgött a csodatévő Szűzhöz és áhítatosan két misét hallgatott."196 A magyar főurak tehát ez alkalommal sem voltak jelen az uralkodó kíséretében, és a Pozsonyban tartózkodó bécsi nuncius, Camillo Paolucci sem az uralkodópárral, hanem az előző napon, 1741. október 6-án, egyedüljárt a kegyhelyen.19 7 Bár a királynő látogatása a IV Ferdinánd óta a magyar királyi koronázáshoz is kapcsolódó hálaadó zarándoklatok dinasztikus hagyományát követte (ha nem is feltétlenül a szimbolikus ország-felajánlás gesztusával együtt), VI. Károly 1712. évi máriavölgyi látogatásához hasonlóan ez alkalommal sem a reprezentáció, mint inkább az egyéni áhítat szándéka, a királynő kiszolgáltatott helyzetéből eredő személyes indíttatása játszhatott döntő szerepet. Ilyen könyörgő zarándoklatnak tekinthető Mária Terézia következő látogatása is egy hónappal később, 1741. november 4-én. A királynő ekkor Pozsonyból Máriavölgyig kísérte a Csehországban harcoló csapatokhoz induló férjét és sógorát (Lotaringiai Károly Sándor tábornagyot), ahol Erdődy Gábor egri püspökkel együtt imádkoztak sorsuk szerencsés alakulásáért.19 8 (Két héttel később a királynő parancsára Pozsonyban körmenetet is tartottak a seregek győzelméért.19 9 ) Bár az 194 A királynő latin nyelvű beszédének fogalmazványa: Aílocutio reginae Hungáriáé, Bécs: ÖStA HHStA Ungarische Akten (Hungarica) Facs. 427. Közli: Wilhelm Coxe: Geschichte des Hauses Oestreich von Rudolph von Habsburg bis auf Leopold des zweiten Tod (1218-1792). Bd. IV Wien 1818. 115. Kolinovics Gábor országgyűlési írók naplója alapján kisebb eltérésekkel közli a Kovachich Márton György által kiadott Nova Hungáriáé Periódus (Buda 1790. 91.) is. 196 Koptik 1743-ban Esterházy Imre máriavölgyi prior — az érsek unokaöccse — megbízásából egy panegirikus eposzt írt a kegyszoborról. A mű második részében Mária Terézia patetikus hangú imában fohászkodik a máriavölgyi Szűzhöz trónja megmentéséért, és a történeti hitelesség hangsúlyozása érdekében Koptik közli a kolostor latin nyelvű protokollumának 1741. évi, a királynő látogatásáról szóló bejegyzését is. Odo Koptik: Thalleidos Liber. Sopron 1744. 66-70.; Szörényi László: Mária, a magyar történelem tanúja. Koptik Odo. In: Uő: Hunok és jezsuiták. Fejezetek a magyarországi latin hősepika történetéből. Bp. 1993. 123-130. 196 Kisbán Emil fordítása. Kisbán E. : A magyar pálosrend története i. m. II. 39. Koptik egy „Acta Thallensia Germanica" című forrást is idéz, amely szerint a királynő országait is Máriának ajánlotta. 197 Streska, M.: Annalium i. m. fol. 187. 198 Diarium Conventus i. m. vol. II. fol. 334.; Wienerisches Diarium 1741. november 8.; ÖStA HHStA ZP Bd. 18. p. 394.; Streska, M.: Annalium i. m. fol. 188. (vö. DAP I. 330.) 199 Wienerisches Diarium, 1741. november 18.
