Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
1220 SERFŐZŐ SZABOLCS 1742. május 17-ei chotusitzi csatában II. Frigyes porosz király seregei győzelmet arattak, és a július 28-án Berlinben aláírt békeszerződés értelmében a Porosz Királyság megkapta Szilézia nagyobbik részét, ezen az áron Mária Terézia legalább egyik ellenfelével — legalábbis egy időre — lezárhatta a háborút. Az e fölött érzett hála vezérelhette akkor, amikor 1742 júniusában kérésére Zichy Ferenc győri püspök a máriavölgyi templom szentélyében helyeztette el a Károly Sándor herceg vezérletével a Beleznay-huszárok által zsákmányolt porosz hadizászlókat, rajtuk a porosz seregek jelmondatával: Non soli cedo.200 Az uralkodópár legközelebb az 1751. évi országgyűlés idején, nevezetesen május 30-án, Pünkösd napján járt Máriavölgyben,20 1 majd 1755. július 11-én, Schlosshofból Holicsra utazva tettek itt egy — a forrás szerint — váratlan látogatást, hogy részt vegyenek a loretói litánián.20 2 Bár a források 1754-ben pálos konfráterként említik Mária Teréziát és Lotaringiai Ferencet,20 3 csak 9 évvel később van tudomásunk a királynő újabb máriavölgyi látogatásáról: 1764. július 14-én, a pozsonyi országgyűlés ideje alatt leányai, Mária Anna és Krisztina főhercegnők és négy udvarhölgy kíséretében járt a kegyhelyen — a császár eközben vadászni ment —, hogy részt vegyenek az esti litánián.20 4 Két nappal korábban az áprilisban Frankfurtban megkoronázott II. József is ellátogatott Máriavölgybe, amint a forrás hangsúlyozza, római királyként, „hogy ott a kegyszobrot tisztelje".20 5 Mária Terézia utolsó máriavölgyi látogatására 1766. április 14-én került sor, amikor a királynő Mária Krisztina és Albert szász herceg április 8-án tartott schlosshofi esküvője után Pozsonyba kísérte leányát és vejét.20 6 Az immár megözvegyült császárné, II. József és felesége (Mária Jozefa), az ifjú pár, valamint Albert herceg öccse, az esküvői szertartást celebráló Clemens Wenzeslaus von Sachsen trieri érsek együtt keresték fel a kegyhelyet. Nehéz megítélni, hogy a látogatás indítéka a korábbiakhoz hasonlóan inkább személyes jellegű volt, vagy az előző évben Magyarország helytartójává kinevezett és a pozsonyi várban rezideáló Albert herceg szimbolikus politikai aktusaként kell értelmeznünk azt.207 (A későbbi évekből nincs adatunk Albert herceg máriavölgyi látogatásaira vonatkozóan.) Bár az özvegy császárné hátra lévő éveiben gyakran látogatott leányához és vejéhez Pozsonyba, ő sem járt többet a kegyhelyen, ahogy 1769 után Mariazellben sem. A források nem tesznek említést a királynő — sem pedig elődei — máriavölgyi adományairól vagy egyéb mecénási gesztusairól sem. Uralkodásának utolsó évtizedében a királynőnek a kegyhelyhez fűződő 200 DAP I. 331.; Koptik, O.: Thalleidos liber i. m. 70. 201 Streska, M.\ Annalium i. m. fol. 421. 202 Diarium Conventus i. m. vol. III. fol. 74.; Khevenhüller, J. J.: Tagebuch i. m. III. 250. 203 DAP I. 330. 204 Liber historicus i. m. fol. 58. (vö. DAP I. 290.); Diarium Conventus i. m. vol. III. fol. 180.; Streska, M.\ Annalium i. m. fol. 636.; Khevenhüller, J. J.: Tagebuch i. m. VI. 45. 205 Streska, M. : Annalium i. m. fol. 636. 206 Liber historicus i. m. fol. 59. 207 Vö. Kulcsár Krisztina: A helytartói státus. Albert szász herceg (1738-1822) kinevezése és magyarországi évtizedei. Aetas 17. (2002: 1. sz.) 51-66. és Uő: Albert lengyel királyi és szász herceg életútja a magyar helytartói kinevezéséig. Barokk: Történelem - Irodalom - Művészet (Warszawa) 2010. évi különszám, 305-317.
