Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
1208 SERFŐZŐ SZABOLCS re.13 7 A kincstár oltárán már megérkezésük előtt elhelyezték a királynő adományaként készült, Balthasar Ferdinand Moll akadémiai szobrász által tervezett új antependiumot, amely a császári família portrémedalionokkal díszített családfáját ábrázolja. Mária Terézia tehát, aki a kegykápolna ezüstrácsának megújításával — I. Lipóthoz hasonlóan — mintegy kisajátította a kegyoltárt a Habsburg-Lotaringiai dinasztia számára, Magyarország megkoronázott királynőjeként hasonlóképen jogosultnak érezhette magát, hogy a kincstár oltárát is családja emlékművévé tegye.138 Jelzésértékű, hogy a királynőt utolsó zarándoklatára gyóntatópapja, a janzenista Ignaz Müller kísérte el, aki egyébként nyíltan bírálta a zarándoklatok barokk kori gyakorlatát. Müller személye jól mutatja a császári család vallási orientációjában bekövetkezett paradigmaváltást, ugyanakkor azt is, hogy a mariazelli zarándoklat egy ideig még különleges megítélés alá esett. Azzal, hogy 1761-ben az Ágoston-rendi szerzetes Müller lett a császárné gyóntatója, megszakadt az a korábbi hagyomány, miszerint jezsuiták töltötték be ezt a tisztséget, ami egyértelműen jelzi az udvar vallási attitűdjében végbemenő változásokat. II. József reformjai azonban jóval túlhaladtak Müller szándékain, aki egyébként Mária Terézia halála után el is vesztette befolyását. Mária Terézia 1772-ben rendeletileg megtiltott minden többnapos zarándoklatot, kivételt tett azonban a bécsi és grazi búcsújárókkal, akik továbbra is megtarthatták éves mariazelli zarándoklatukat. Tíz évvel később II. József megerősítette a tilalmat, és kiterjesztette azt a bécsi és a grazi zarándokokra is, majd 1787-ben mindennemű zarándoklatot megtiltott. A császár szemléletváltását jól jelzi, hogy fiatalabb korában még maga is többször ellátogatott a kegyhelyre. A szülői hagyományt folytatva 1761 májusában, fél évvel házasságkötése után feleségével, Pármai Izabellával járt Mariazellben, majd német-római királlyá koronázását követően 1764 júniusában, császárként pedig 1766-ban és 1767-ben második felesége, Mária Jozefa kíséretében.139 Mária Terézia halála után II. József a barokk vallásosság szélsőségeinek elutasítása és a hely szimbolikus értékének tiszteletben tartása között vívódott. Elrendelte, hogy a zarándokhelyeken a kegyszobrokat fosszák meg díszes ruháiktól és koronáiktól, a nemesfém fogadalmi tárgyakat pedig árverezzék el, vagy olvasszák be, aminek — valamint részben a napóleoni háborúk idején elrendelt beszolgáltatásoknak —javarészt a Habsburgok mariazelli adományai is áldozatul estek. Ezzel a rendelkezésével a császár egyértelművé tette elődei vallásértelmezésével és az ellenreformáció egészével való szembenállását is. Mégis, amikor tűzveszélyességre hivatkozva le akarták bontani a kegykápolnát, maga akadályozta ezt meg, és elrendelte a templom oltárairól eltávolított díszítmények visszahelyezését is.14 0 Majd kétszáz év után II. József öccse, II. Lipót volt az első olyan Habsburg-uralkodó, aki császárként egyszer sem járt Mariazellben, bár uralkodása igen 137 Wienerisches Diarium, 1769. szeptember 2. 138 Serfőző Sz.: A Schatzkammerbild tisztelete i. m. 162. 139 Wienerisches Diarium, 1761. május 30.; 1764. június 13.; 1766. április 23.; 1767. augusztus 5. 1761. évi zarándoklatáról 1. még: Maria Theresia und Joseph II. Ihre Correspondenz sammt Briefen Joseph's an seinen Bruder Leopold. Hrsg. Alfred Arneth. I. Wien 1867. 14. 140 Coreth, A.: Pietas Austriaca i. m. 69-70.
