Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
1186 SERFŐZŐ SZABOLCS doklatait, amelyek az uralkodó életének jelentős fordulópontjaihoz, illetve fontos hadi és politikai eseményeihez kapcsolódtak. Az uralkodóház tagjainak megkoronázásával, házasságkötésével és a trónörökös születésével, vagy a törökök és az „eretnek" protestánsok ellen vívott háborúkkal összefüggő zarándoklatok szakrális színben tüntették fel a dinasztia uralkodásának jelentős eseményeit, ezáltal is biztosítva a Habsburg-ház uralmának szakrális legitimációját. Az alábbiakban a kegyhelyeknek a Habsburg-dinasztia szakrális reprezentációjában és szimbolikus politikájában elfoglalt helyét vizsgáljuk az 1620 és 1770 közötti időszakban. Az altöttingi és különösen a mariazelli kegyhely Habsburg-kultusza, illetve a dinasztia vallásosságának további összetevői — így például az eucharisztia tiszteletének dinasztikus hagyománya — jól ismertek Anna Coreth 1959-ben megjelent, napjainkig alapvető müvéből, s a képet tovább árnyalták a témában azóta megjelent publikációk.13 Kevésbé ismertek ugyanakkor a Habsburg-uralkodók magyarországi és csehországi kegyhelyekre tett zarándoklatai és ezek jelentősége. Az újabb vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a 17. század közepétől kezdődően Altötting és Mariazell mellett a Habsburg Monarchia néhány további kegyhelye, így különösen a Prága melletti Stará Boleslav, valamint a Pozsony melletti Máriavölgy is fontos szerepet játszott a dinasztia pietasában és reprezentációjában. A Iiabsburg-uralkodók e négy kegyhelyen tett látogatásai a dinasztia szakrális reprezentációjának négy rétegeként értelmezhetők, összefüggésben a Habsburg-ház négy legfontosabb uralkodói címével, illetve ország- és tartomány-együttesével: a német-római császári, az osztrák főhercegi, a cseh és a magyar királyi titulussal. Jelen tanulmány célja, hogy az újabb kutatási eredményeket a már korábban ismert adatok kontextusába helyezve új szintézisét adja a témának. * Anna Coreth idézett művében azt vizsgálja, hogyan váltak a vallásosság egyes elemei, különösen a katolikus eukarisztia- és Mária-tisztelettel kapcsolatos jelenségek az 1560 és 1780 közötti időszakban a Habsburg-vallásosság és „uralkodói stílus" integráns részévé. Coreth tézise szerint a Pietas Austriaca a Habsburg-dinasztia vallási-politikai ideológiája, s a barokk kori Habsburg-politikai kultúra és a vallásos hit, illetve gyakorlat kapcsolatának vizsgálatán keresztül bemutatja annak kialakulását és továbbélését. A Pietas Austriaca kifejezést már a kortárs életrajz- és történetírók is használták, s a justitia (igazságosság) és a dementia (kegyesség) mellett az Osztrák Ház legfontosabb uralkodói erényeként mutatták, be, összhangban a középkori fejedelmi tükrökkel. A Pietas Austriaca azon a feltevésen alapult, hogy a Habsburg-dinasztiának Istentől elrendelt küldetése megvédeni a Német-római Birodalmat és a katolikus 13 Coreth, A.: Pietas Austriaca i. m.; a téma legújabb összefoglalása: Pietas Austriaca und Barockkatholizismus. In: Thomas Winkelbauer: Ständefreiheit und Fürstenmacht. Länder und Untertanen des Hauses Habsburg im konfessionellen Zeitalter. 1-2. (Österreichische Geschichte 1522-1699.) Wien 2003. 1. 185-239. Mariazellről 1. Laura Lynne Kinsey: The Habsburgs at Mariazell. Piety, Patronage and Statecraft, 1620-1760. Los Angeles 2000.; Christian Stadelmann: A Habsburgok Mariazellben. In: Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Szerk. Farbaky Péter - Serfőző Szabolcs. Bp. 2004. 171-185.
