Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
A ZARÁNDOKHELYEK SZEREPE . . . A 17-18. SZÁZADBAN 1187 egyházat az eretnekségtől. A hagyomány szerint a Habsburgok őseik, de különösen a „dinasztiaalapító" I. Rudolf (1218-1291) erényei által nyerték el azt a küldetést, amelyet a Pietas Eucharistica és a Pietas Mariana által kellett teljesíteniük, azaz Rudolf leszármazottainak követniük kellett az ősi példát az eukarisztia imádásában és Szűz Mária tiszteletében.14 II. Ferdinánd és utódai ennek a pietason alapuló küldetéstudatnak a szellemében küzdöttek a protestantizmus ellen, és pártfogolták például a Corpus Christi körmeneteket, támogatták a jezsuita Mária-társulatokat, a Mária-kegyhelyekre vezetett zarándoklatokat és a Szeplőtelen Szűz kultuszát. Ezzel egy időben Mária a birodalom palládiumává, a Habsburg-seregeket győzelemre vezető patrónává vált. A Pietas Austriaca két fő pillérét tehát az eucharisztikus áhítat és a mariánus devóció alkotta, ám fontos összetevője volt a Szent Kereszt hatalmába vetett hit és a dinasztikus szentek és névpatrónusok (pl. Szent Lipót, József és Borromeo Károly) tisztelete is. A Pietas Mariana kánonján belül kitüntetett szerepe volt a zarándoklatoknak, így a 17-18. század folyamán a Habsburg-uralkodók rendszeresen ellátogattak a Mária-kegyhelyekre. A zarándoklat a dinasztia hatalmi reprezentációjának is fontos elemévé vált, egyike lett azon kevés eszköznek, amely alkalmas volt a birodalmi eszme széles körben való terjesztésére azáltal, hogy a zarándokok nagy tömege számára is érthetővé tette az összefüggést a Mária-tisztelet, az uralkodócsalád és az országok feletti Habsburg állameszme között. II. Ferdinándtól egészen Mária Terézia koráig ezek a szempontok szorosan összefonódtak a Habsburgok személyes Mária-tiszteletével. Amint az uralkodócsalád sorsának alakulása szorosan összefüggött az államérdekekkel, éppúgy nem váltak el élesen a Mária — különösen a mariazelli Szűzanya — elé vitt kérések esetében a személyes és a birodalmi érdekek. A Habsburgok Szűz Máriához fordultak gondjaikkal és örömükkel, akár a király- és császárkoronázásról, akár a trónutódlásról volt szó, hozzá imádkoztak, és neki adtak hálát a politikai konfliktusok szerencsés kimeneteléért. A zarándoklatok mellett a dinasztia tagjai a kegyhelyeknek nyújtott adományaikkal is uralkodói erényeiket és a katolikus hitet védelmező szerepüket hangsúlyozták, különleges jámborságuk tanúságtételeként, Mária különleges oltalmának és közbenjárásának eredményeként tüntették fel a protestantizmus és a török veszély visszaszorítását. Altötting és a Pietas Bavarica modellje Mivel a Habsburg-dinasztia kora újkori szakrális reprezentációjához, és különösen a politikai programmá tett Pietas Mariana kialakulásához — a házasságai kapcsolatok révén —jelentős részben a bajor uralkodóház és a Pietas 14 A legenda szerint Rudolf egy alkalommal, vadászat közben találkozott egy pappal, aki éppen egy haldoklóhoz sietet az oltáriszentséggel, hogy feladja neki az utolsó kenetet. A pap éppen egy kiáradt patak partján állt, és nem tudta, hogyan kelljen át rajta. A herceg erre leszállt a lováról, és odaajándékozta azt a papnak, mondván, hogy nem tudna egy olyan állatot megülni, amely Krisztus testét is hordozta. A Habsburg Pietas Mariana eredetét a hagyomány szintén Rudolf személyéhez köti, és úgy tartja, hogy Szűz Mária iránti tisztelete jeléül ő építtette a feketeerdei Todtmoos Mária-kegyhelyének templomát.
