Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1151 hogy a földi birodalommal együtt más büntetések után, amelyek a nyakadon vannak, elveszítsed a mennyei birodalmat is, amelyet minden kétség nélkül elérhetsz, mihelyt ismét egyesülsz az egyház fejével, akitől a görögök csalárdsága által elszakadtál."12 8 Egy 1744. évi emlékirat pedig, amely egy protestáns erdélyi báró vargyasi Dániel István tollából született, egyebek között az erdélyi románok orosz kapcsolataival foglalkozik. Érdekessége a szövegnek, hogy nem egyszerűen az ortodox románok és az oroszok vallási-lelki közösségéről beszél, hanem reális félelemként szerepel benne, hogy „az orosz cár ortodox hittestvéreit esetleg birodalma kiterjesztésére akarná felhasználni."12 9 1. Tóth több forrást idéz annak illusztrálására, hogy ebben az időben a helyi ortodoxok inkább tekintették uralkodójuknak az orosz cárt, mint a Habsburgokat.13 0 Oroszvégesire visszatérve: Sámbár történeti-politikai felvetésére a máramarosi pap elsősorban ekkléziológiai érvekkel válaszolt, vagyis a következetesen „régi Rómának" nevezett katolikus egyházat az igaz hitet romlatlanul megőrző Új Jeruzsálemmel, az ortodox egyház szimbolikus képével állította szembe.13 1 A Jeruzsálem-tematika rendkívül hangsúlyos jelenléte Oroszvégesi műveiben a kijevi teológia hatására utal, ezen belül kevésbé hangsúlyosan, de több alkalommal is megjelenik nála a Jeruzsálem, az egyházak anyja gondolat,132 például a már említett apostoli idézet (Gal 4,22-31) kontextusában. Oroszvégesi a „lélek szerinti" „mennyei Jeruzsálemet", „a mi anyánkat" szembeállítja a „test szerinti" „régi Rómával": „A mennyei Jeruzsálem - a mi anyánk és az egyház, amint Pál apostol mondta... a magasságbéli Jeruzsálem pedig szabad, «de amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is» (Gal 4,28)". Minthogy pedig „elszakadtak tőlünk" — emeli ki a Jeruzsálem, az egyházak anyja gondolat eszkatológikus aspektusát Oroszvégesi —, „a rómaiak" nem léphetnek be „ama új, mennyei Jeruzsálembe". Az ortodoxokhoz képest fordítottan (balról jobbra) végzett keresztvetés és az ostya interpretációjában az Antikrisztus jeleiként tűnnek fel, és — a kéziratban le is rajzolt — „életetadó kereszt" lesz az, amely akkor majd „a hitetleneket és a hívőket egymástól elválasztja".133 A Sámbár-féle történeti érvekre ezzel szemben csak egy helyen reagál Oroszvégesi, akkor is közvetett módon, amikor azokról a „tartóoszlopokról" beszél, amelyek az ortodox egyházat — a szentek imái mellett — fenntartják. Ezek a Sámbárhoz hasonlóan egyenként felsorolt ortodox népek és országok: görögök, románok, oroszok, moldávok, makedonvlachok, bolgárok, makedónok, szerbek stb. Emellett azonban Oroszvégesi külön említi meg az ortodoxia „királyi tartóoszlopát" is, a név szerint megnevezett „Péter moszkvai cárt".13 4 128 j Tóth Zoltán: Az erdélyi román nacionalizmus első százada. Bp. 2005. 177-178. 129 De intestinis Transylvaniae malis et eorum remediis curativis salutaris meditatio (1744. május 3.). Uo. 128. 130 Uo. 192-197. 131 Calui, L.: Jerusalem versus Rome i. m. 251-262. 132 Petrou, A.: Duhovno-polemicseszkije szocsinyenyija i. m. 100, 248. 133 Uo. 99-100. 134 Uo. 251.