Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1147 említett kiváló 19. századi tudós, Andrej Popov vizsgálta a szláv írásbeliségben a 14-15. századra kialakult, Zema által polemikus-dogmatikai gyűjteményeknek nevezett kéziratokat. Mert bár latin-, zsidó-, protestáns- és különféle eretnek-ellenes polemikus és dogmatikai művek korábban is léteztek, az ezeket a szövegeket meghatározott elgondolás alapján összefogó, önálló gyűjteménytípus csak ekkorra alakult ki, vagy legalábbis ekkortól fogva maradt fenn. Zema — Popov kutatásaiból kiindulva — a polemikus-dogmatikai gyűjtemények, későbbi, 16. századtól kezdődő történetét a bennük szereplő szövegek, azok elrendezése alapján vizsgálta, amelynek alapján sikerült megállapítania a gyűjtemények egymáshoz való viszonyát. Ennek során arra az eredményre jutott, hogy a 16. század második felében a kijevi metropólia területén a polemikus-dogmatikai gyűjtemények egy üj típusa jött létre, új szövegekkel, új elrendezéssel. Ennek az új típusú gyűjteménynek két legfontosabb — ahogy Zema fogalmaz — „indikátor-szövege", maga a Szapolyai-féle levelezés, valamint Vaszilij Nyikolszijnak a kéziratokban közvelenül a levelezés előtt helyet kapó A Szentlélek eredetéről szóló traktátusa.116 Radojicic tanulmányaiból tudjuk, hogy mindkét szöveg, egymással ugyancsak összefonódva, jelen van a szerb kézirati hagyományban is.11 7 Ez a két, az egykori történeti Magyarországhoz köthető írás arról tanúskodik, hogy a 16. század első felében a Kárpát-medencében élő, a katolicizmussal és a protestantizmussal közvetlenül érintkező ortodoxok tevékenyen részt vettek a felekezeti polémiákban, és ennek során önálló arculattal bíró saját irodalmi hagyománnyal rendelkeztek. Miben áll ennek az irodalomnak a legfőbb sajátossága? Vizsgálataink alapján három ilyen sajátosságot ragadhatunk meg: 1) A Kárpát-medencében élő, az egyházi szlávot mint irodalmi nyelvet használó ortodox nemzetiségek, a románok, szerbek, keleti szlávok ebben az időben közvetlen irodalmi kontaktusban álltak egymással. 2) A nyugati kultúrával közvetlenül érintkeztek. 3) Az Athosszal és vele együtt a bizánci-görög tradícióval szorosabb kapcsolatot tartottak fenn. Éppen ezek a sajátosságok azok, amelyek miatt a 16. században, a nagy felekezeti konfliktusok kirobbanása idején, ez az irodalmi hagyomány, mintegy először szembesülve az új kihívásokkal, új impulzust tudott jelenteni a szláv polemikus irodalomban, és hatással lehetett arra az irodalmi virágzásra, amely tőle távolabb, a kijevi metropólia területén a kiélezett vallási polémiában létrejött. 3. Az ortodox polemikus irodalom a Habsburg Monarchiában Ha abból indulunk ki, hogy a 16. században létezett egy a Kárpát-medence szláv nemzetiségei által ápolt regionális teológiai irodalmi hagyomány, akkor joggal merül fel a kérdés, mi történt ezzel a tradícióval a következő évszázadokban. Mert ami a régió ortodox nemzetiségeit illeti, vallási polémiára a 17. és a 18. században minden korábbinál nagyobb szükségük volt. A Habsburgok katolizációs valláspolitikája ugyanis nemcsak a protestánsokat, hanem az ortodoxo-116 Uo. 54. 117 Radojicic, Dj. Sp.. Luther im altserbischen Schrifttum i. m. 278-290.
