Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1148 KRIZA ÁGNES kat is utolérte. A Habsburg Monarchia a 16. században Észak-Magyarország és a Partium, a 17. század végén Erdély, a 18. században pedig Bukovina és Galícia megszerzése révén gyarapodott nagyszámú ortodox lakossággal, ám a 17. század végén kezdődő nagy szerb és balkáni betelepülések is alapvetően befolyásolták a monarchia vallási és nemzetiségi képét. A Habsburg Monarchia területi terjeszkedését ráadásul határozott uniós fellépés kísérte, aminek az egyik oldalon a megkötött uniók lettek a legfontosabb következményei, vagyis a keleti-szlávok (ruszinok) csaknem teljesen, a románok pedig részben elfogadták a pápa főségét. A másik oldalon azonban hol képletes, hol tényleges élet-halál harcot látunk, de végül sem a szerbeket, sem a románok jelentős részét nem lehetett az unió megkötésére rávenni. Ennek a két évszázados konfliktusnak az eseménytörténete a magyar történetírásban csak rendkívül töredékesen és hiányosan szerepel, irodalmi hozadékát pedig még a nemzetközi szakirodalom is alig-alig ismeri. A következőkben is csupán egy-egy mozaik bemutatására, s azon keresztül néhány kérdés megfogalmazására nyílik lehetőség. Oroszvégesi Andreila Mihály és az unió Az irodalomtörténeti kutatások közül kiemelkedik a 20. század első évtizedeiben ténykedő szentpétervári tudós, Andrej Petrov munkássága, aki a Kárpátok vidéke szláv nyelvű forrásainak feltárására vállalkozott, kutatómunkájának eredményét pedig a Források Kárpátalja történetéhez című, végül kilenc kötetből álló sorozatban jelentette meg. Ennek a sorozatnak az 1932-ben napvilágot látott utolsó, posztumusz és egyben egyik legvaskosabb kötete egy máramarosi papnak, Oroszvégesi Andrella Mihálynak a 17-18. század fordulóján keletkezett, egyetlen — Petrov által felfedezett — kéziratban fennmaradt, nagyszabású műveit tartalmazza.118 Oroszvégesi Mihály kezdetben unitus volt, jezsuita iskolákban (Nagyszombatban, Pozsonyban és Bécsben) tanult, később azonban szakított az unióval és ortodox lett.11 9 Életének hányattatásai ekkor kezdődtek, fogságba is került, kopaszra nyírták, leborotválták bajszát és szakállát, amely büntetés szimbolikus volta Oroszvégesi számára is nyilvánvaló volt.12 0 Műveiben, amelyek közül a legjelentősebb a Logosz és az Igaz ember védelme (Oborona vernomu cseloveku), rendkívül élesen támadja mind az uniót, mind a katolicizmust. Oroszvégesi bár szlávul írt, tökéletesen tudott magyarul, műveit át meg átszövik a hol latin, hol cirill betűvel leírt magyar szavak, mondatok, Szentírás-idézetek. Ismerte korának szláv nyelvű teológiai irodalmát, sőt számtalanszor meg is nevezi olvasmányait, a kijevi polemikus irodalom munkáit, Zaharij Kopisztenszkij Könyv a hitről (Knyigá o vere, 1619), illetve Ioannikij Galjatov-118 A. Petrov. Duhovno-polemicseszkije szocsinyenyija iereja Mihajla Oroszvigovszkogo Andreiii protyiv katolicsesztva i unyii. (Matyeriali dija isztorii Ugorszkoj Ruszi 9.) Praga 1932. 119 Baán István: Magyar nyelvű idézetek Oroszvégessy Andrella Mihály 17. század végi unióellenes írásaiban. In: Látó szívvel. Szerk. Bende József et al. Bp. 2006. 461-463.; Uő: Andrella Mihály antiunionista írásai. In: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának legújabb eredményei. Az 1995-ben megtartott konferencia anyaga. Szerk. Katona Judit - Viga Gyula. Miskolc 1996. 307-310. 120 A büntetés leírása: Petrov, A.: Duhovno-polemicseszkije szocsinyenyija i. m. 37. A borotválkozás elutasítása ugyanakkor megjelenik Oroszvégesi Róma-ellenes polémiájában is: uo. 102.
