Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1145 tus megkeresztelésékor galamb képében alászálló Szentlélek kegyelmének elvesztését jelzi.10 7 7) A „riga", a római király meggyilkolásának motívuma immár a pápai monarchikus gondolat polémiájaként jelenhetett meg a szövegben, nem véletlen, hogy ez a korai változatokból még hiányzik. István, a nőpápa Míg Dadogó Péter pápa lényegében kezdettől fogva jelen van a szláv írásbeliségben, a másik züllött pápa, akiről Gavriil ír, István pápa, akiből nő létére pápa lett és pápaként szülte meg gyermekét, már nyugati hatásra jelent meg mind a későbizánci, mind a szláv irodalomban. A szerte Európában nagy karriert befutott történet szláv nyelven eddigi ismeretink szerint először Gavriil levelében bukkan fel. A szövegekben legtöbbször Johannának nevezett pápanő alighanem ugyancsak kitalált története a 13. századtól kezdve terjedt el Európában, és vált a reformáció idején különösen népszerűvé.10 8 Gavriil történetének azonban két sajátossága van, ami megkülönbözteti a többi elbeszéléstől. Az első a pápanő neve, ami bár az egyes szövegekváltozatokban elég gyakran eltérő, István elnevezés azonban másutt nem fordul elő. Pontosabban egy 14. századi, Könyvecske a szakadás eredetéről (Opuscula de origine schismatis) címet viselő, bizánci latin-ellenes szöveg ugyancsak egy bizonyos István pápához köti a borotválkozás latin szokását: „Ez az István az, akiről azt állítják, hogy ő volt az első, aki gyalázatos és istentelen módon levágta a szakállát. A neki alávetett püspököknek, presbitereknek, szerzeteseknek és az egész olasz népnek pedig ugyancsak megparancsolta, hogy így tegyenek, és ezek szégyentelen módon még dicsekedtek és örvendeztek is miatta."109 István pápa alakja ebben a pápa-ellenes kontextusban tovább erősíti azt a feltételezést, hogy Gavriil Róma-ellenes traktátusára bizánci források is hatottak, annál is inkább, mivel a pápanő alakja a bizánci irodalomban is ismert volt.11 0 Laonikosz Khalkokondülész, 15. századi történetíró magyar vonatkozá-107 Ez a motívum egyébként Nagy Szent Gergely pápa — az ortodoxok körében is jól ismert — legendájának hatását is minden bizonnyal magán viseli, amelyben egy látomás szerint a pápa ajkát a Szentlélek galamb alakjában érintette. Die grossen Lesemenäen des Metropoliten Makarij. Bd. 2. Hrsg. Eckhard Weiher. Freiburg in Br. 1998. 719. A nyugati képzőművészetben azonban elterjedt volt a pápa vagy szent tanító fülébe súgó galamb motívuma is. Megtaláljuk ezt többek között a Nagy Szent Gergely, Szent Jeromos és Aquinói Szent Tamás ábrázolásokon is. M. Didron: Christian Iconography or the History of Christian Art in the Middle Ages. I. London 1851. 447^149. 108 Alain Boureau: The Myth of Pope Joan. Chicago 2001.; Mulier Papa - Der Skandal eines weiblichen Papstes. Zur Rezeptionsgeschichte der Gestalt der Päpstin Johanna. Ed. Elisabeth Gössmann. (Archiv für philosophie- und theologiegeschichtliche Frauenforschung 5.) München 1994.; Craig M. Rustici: The Afterlife of Pope Joan: Deploying the Popess Legend in Early Modern England. Michigan 2006. (E kötetek a témához további szakirodalmat tartalmaznak.) 109 Tóth Péter fordítása. Joseph Hergenröther: Photius, Patriarch von Constantinopel. Sein Leben, seine Schriften und das griechische Schisma. 1. Regensburg 1867. 170. 110 A 17. században az unitus tudós, Leo Allatius külön kötetben gyűjtötte össze a bizánci pápanő-legendákat: Leo Allatius: Confutatio fabulae de papissa Joanna ex monumentis graecis. Roma 1630. A legkorábbi bizánci említései a történetnek a 14. századból származnak, Kalábriai Barlaam részben kiadatlan latin-ellenes műveiben találhatók (Epistolae Bariami contra Latinos PG 151, 1274C, vö. Boureau, A.: The Myth of Pope Joan i. m. 316.; Mess, H. M.: Kirche in Russland i. m. 228.).
