Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter - Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16-17. században (2. rész)

1118 DOMINKOVITS PÉTER - PÁLFFY GÉZA 1644 júniusában Keresztúron, az „Altsatz" (Altzacz) nevű szőlőhegyen egy olyan szőlőt adott, amelyet korábban a soproni ferencesek birtokolhattak.260 Tar 1658-ban keletkezett végakaratában gyermekei gyámjaként nemcsak az Esterházy csa­lád tagjait nevezte meg (az általa is nevelt fiatal Pált, valamint feleségét, Orsolyát és Esterházy Ferencet), hanem Mihály fiát Nádasdy Ferenc, Zsófia leányát pedig az országbíró felesége (Esterházy Julianna) pártfogásába ajánlotta.26 1 A kölcsönösséget, sőt több nagyúrhoz való különleges tartozást az inter­generációs Nádasdy-familiáris petőházi Zeke család esete is példázhatja. Zeke György 1637. évi végakaratában felsége halála után gyermekei gyámjául Ester­házy Miklós nádort, valamint fiatal dominusát, Nádasdy Ferencet és édesany­ját, Révay Juditot, továbbá a Nádasdy család befolyásos ügyvédjét, Megyery Zsigmondot nevezte meg.26 2 A különböző familiárisi körökkel kiépített kapcso­lat bizonyos szintű fenntartásának a szükségességét egy 1669. évi zálogügylet jelzi: a Nádasdy országbíró által a Sopron vármegye alispáni székben semmi­képpen sem kívánt Esterházy-szervitor, Eörsy Zsigmond is bírt a főúr jóvoltá­ból Peresznyén — zálogjogon — egy udvarházat.26 3 Mindezek után cseppet sem csodálható, ha a tágabb Nádasdy-körben feltűnik a leginkább Batthyány Ádám familiárisaként ismert Túrós Miklós kiskomáromi vajda (később alkapitány) vagy a korszak híres köznemesi politikusa, Borsod vármegye többszöri országgyűlési követe, Szemere Pál is. Kitekintés: a Nádasdyaktól az Esterházyakhoz Az olvasóban mindezek után rögtön felvetődhet a kérdés: mi történt a Ná­dasdy-familiárisokkal Nádasdy III. Ferenc 1671. évi kivégzése után. A meglévő cse­kély számú esettanulmány azt bizonyítja, hogy a vezető vármegyei és uradalmi tisztségviselők —javaikat és egzisztenciájukat megmentve — integrálódtak az új hatalmi viszonyokba. így például a Sopron vármegye alispáni hivatalát 1669 szep­temberétől viselő Ráttky II. György az 1672. januári tisztújításon ugyan tisztségé­ről lemondott, vele később Esterházy Pál fraknói domíniumának vezetői között ta­lálkozhatunk, miközben alispán-utóda Cziráky II. Mózes lett (1672-1689). Kövér Gábor, Nádasdy III. Ferenc birtokigazgatója (universorum bonorum praefectus) pe­dig a kamarai kezelésbe került Nádasdy-uradalmak élén tovább is ellátta egykori hivatalát. Az uruk sorsában nem osztozó Nádasdy primarius familiárisok sorsa tipi­kus: a Zeke és a felsőbüki Nagy család mellett például ez jellemezte Falussy Miklós vasi alispánt (1669-1673) is. Esetük a dominus sorsától függetlenedő fa­miliáris mellett az új hatalmi viszonyokba, az egy hatalmi pólusú Sopron vár­megye uralmi viszonyaiba történő betagozódást is mutatja. Miközben Ráttky II. György Esterházy Pál szolgálatába állt, úgy a Falussy, illetve Zeke család kö-260 MOL E 185, Inscr. kv. 3. köt. 179. (Mikrofilm: 31987. d.) 261 SL XIII. 20. Tar család levéltára, 1. doboz; uo. IV A. 1. p. Acta Iuridica, Tom. 3. 162. d, Tharr Nr. 1, közölve: Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi Sopron vármegyei végrende­letek. Sopron 2001. 48-52. 262 SL Petőházi Zeke es. lt., 1. d, Fasc. 2. Nr. 38., közölve: Horváth J. - Dominkovits P: 17. szá­zadi Sopron vármegyei végrendeletek i. m. 16-17. 263 MOL E 185, Inscr. kv. 5. köt. fol. 89v-90r . (Mikrofilm: 31988. d.)

Next

/
Thumbnails
Contents